8 másodperc Düblinben

Van olyan, hogy előtör belőlem az ortodox környezetvédő valamint a globalizáció ellen is habzó szájjal tudok küzdeni, merthát valljuk be, tényleg van benne igazság. Mégsem tudom megtenni, hogy lehajtott fejjel lépjem át a Starbucks küszöbét, hogy a napi betevő karamellás forró csokimat magamhoz vegyem (papír pohárban természetesen, mert azt leginkabb sétálás közben élvezetes elfogyasztani), és mégsem undorodtam magamtól a tükörben reggelente éveken keresztül, hogy a Roland McDonaldnak dolgozom tulajdonképpen. Most vagy az elveimmel (hahaha) van a probléma, vagy (efelé a válasz felé valahogy jobban húz a szívem) egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a finomságoknak.