8 másodperc Düblinben

Miközben ma a fénymásolóban várakoztam a kanapén mellém telepedett egy ír nő. Nagy szó ez itt Dublinban, ritka az ilyen, mint a fehér holló. Elkezdett velem beszélgetni, egy szerencsém volt, hogy imádott dumálni meg a kutyajáról beszélni, mert az igazat megvallva körülbelül minden 4. szavát értettem. Néha felmerült bennem a gyanú, hogy nem is angolul dumál, erre megkérdeztem valamit és a mosolygásából ítélve mégiscsak angol lehetett az a nyelv, amin hablatyolt. Elbeszelgettünk kb negyed órát, amiben nekem jórészt csak a Yes, Oh really, és a no way frázisok ismételgetése jutott, amiket a hangsúlytól függően váltogattam. Jó hangulatban váltunk el, egyből eszembe is jutott Esti Kornél és a bolgár kalauz.