Néztem tegnap ezt az American Idol nevezetű műsort, amiben elérkeztek a versenyzők a ki marad ki megy helyzethez. Ott áll a színpadon valami kung-fu harcosnak kinéző izmos ember kigombolt ingben, meg egy habos ruciba öltöztetett 5 éves kislyányka. És erre dobperges, fények, hááát bizony a kislyányka a nyertes. Most komolyan csakmert olyaaan éééédi, selypítve énekel már egy büdös kölyöknek kell nyerni, ennyi elég? Különben is hányok az olyanoktól, hogy te drágám egy istenadta tehetség vagy, egy csiszolatlan gyémánt, közben meg csak az anyja éli ki benne a meg nem valósult álmait.
Olyan gyönyörű kép lett volna ha a puszilkodás helyett a kung-fu csávó nekifutásból a közönség közé rugja a kis hercegnőt a hiányos fogsorával együtt. Hozzáteszem, egyik produkciót se láttam, az esti filmet vártam, ami persze késett.
2 megjegyzés:
Es mivel telnek a mindennapok? Merthogy nem interjuzgatsz egesz nap, es nem is blogolsz :P.
Igazabol nem nagyon van mirol irni. Kurvara unalmas es szanalmas a munkanelkuli elet... :)
Megjegyzés küldése