Stílus 3 egyszerű szóval: U2 koncert Dublinban.
Egyrészt eléggé nevetségesnek tartom a picsogást afelett, hogy a jegyek (164.000 darab péntekre meg szombatra összesen) a várt 1 óra helyett 2 óra alatt fogytak el, de ami végképp széles mosolyra késztetett az az írek mentalitása, vagy még inkább a technikához való hozzáállásuk: több száz szerencsétlen idióta éjszakázott az utcán a jegyárúsító helyek előtt csakhogy hozzájussanak az áhított jegyekhez, holott reggel fél9-kor negyed óra alatt meg lehetett azokat szerezni az interneten (bámulatos hol tart már a tudomány!). Számítástechnikai középkor, az van itt nem más.
De mindegy is, mert július 24-én U2 hallgatunk, élőben, Dublinban.

A mai St Patrick's Day-en sok érdekességet fedeztem fel. Igen drágáim, van nemzeti ünnep tripla kordon meg utcakőhajigálás nélkül is. Van a világban továbbá kínai Riverdance tánccsoport ahol sárgák nyomják az ír steppet, de a mai nap legmegdöbbetőbb leleplezése, hogy Bart Simpson hangja Nancy Cartwright és mint a neve is mutatja ő bizony egy NŐ! Brutál, még mindig a sokk hatása alatt vagyok.

Patkánymérget eszek minden nap, mert az nekem jó.

Kaptam egy könyvet az egyik munkatársamtól: The Time Traveler's Wife. Ahogy elhangzott a cím vagy nagyon örömködtek a többiek, hogy jujj ez a legjobb könyv, vagy gyalázkodtak, hogy hát még ekkora szart. Nagyon meg is örültem, mert az ilyen irományokon vagy lehet habzó szájjal dühöngve fröcsögni, vagy örömkönnyekben úszva egekig magasztalni a szerzőt. Ehelyett egy teljesen átlagos szerelmi történetről van szó, amiben egyetlen említésre méltó mumentum, hogy szerencsétlen csávót ide-oda dobalja az idő. Dehát nem lineáris történetvezetésre van példa bőven, még ez sem a spanyol viasz, ráádasul a végét is borítékolni lehet: a csávót egy félresikerült időutazás során a csaj apja fogja lelőni. Hozzáteszem, hogy én is golyót eresztenék egy 40 körüli férfiemberbe, amint a kert végében meztelenül a 7 éves kislányomra vár. Nekem aztán ne magyarázzon, hogy a jövőből jött, ahol a legeslegnagyobb boldogságban él szeretett utódommal.
Valószínű azért nem hat meg a remek, mert nem vagyok épp egy romantikus lélek, nekem az időt, teret, okos nagymama tiltását legyőző örörk szerelemről ugyis mindig ez az idézet fog eszembe jutni:

"- Lőjön-mondta, a mellére tett kézzel. - Nincs
nagyobb dicsőség, mint ha a szerelméért hal meg
az ember.
Lorenzo Daza kénytelen volt oldalról nézni rá,
mint a papagájok, hogy a kifordult szemével is
lássa. Nem mondta, hanem inkább szótagonként
köpte oda neki a három szót:
- A-kur-va-a-nyád!"

Árulja már el nekem valaki hozzáértő, hogy miért kell az irodai telefonokat hosszú perceken keresztül csörgetni? Az efajta környezetben ugyanis nem a konyhából kell beszaladni (miközben persze üvölti az ember, hogy ne tedd le jövök, mintha a vonal másik végén hallanák), ne adj isten az emeletről leérni, hanem egyszerűen ki kell nyújtani az ember kezét a kurva kagylóéert. Tehát ha valaki negyedjére nem veszi fel valószínű huszadjára sem fogja. Folyamatos telefoncsörgésben élem az életem.

Az utóbbi napokban, megfázás okán, kamillateát szürcsölgetek az irodában. Egyszerűen képtelen vagyok nem fehúzni magam (természetesen minden alkalommal mikor hozzá kell érnem) a termékelnevezésen: Kamilla Mosoly. Mutassanak már nekem élő embert, aki nem megfázás, kötöhártyagyulladás vagy egyebek miatt issza azt a szart, hanem csak a zize miatt. Ha pedig valaki, jelen esetben én, betegen kénytelen emberek közé menni és tele a feje "dögöljön meg mindenki lehetőleg most rögtön azonnal" gondolatokkal, akkor a legkevésbé azt kivanja, hogy mosolyogjanak reája. Pláne egy kibaszott doboz ne tegye. Elbaszott egy PR stratégia, én mondom.

Véleményem a heti időjárásról:

Ma hó volt Düblinben (már amennyire hónak lehet nevezni azt a másfel centit, ami fél tízre el is olvadt), ami állítólag sok-sok éve nem fordult itt elő. Az egy dolog, hogy a 2 gyerekes családapákból is előhozta a nagy esemény az őrjöngő gyereket (elvégre nem minden nap jön Szibéria mihozzánk a szigetre), de az egyik legnagyobb hírpotálon megjelent egy terjedelmes cikk, hogy mit lehet csinalni a hóban. Eme remek taglalta, hogy sétálni ugyanúgy lehet, csak csizmát kell venni meg extra zoknit, vezetni is előmerészkedhetnek a bátrabbak, de ami végképp levett a lábamról az a 3 lépésben felvázolt, képekkel ÉS Youtube linkkel illusztrál hóangyal készítési útmutató. Azt üzenem a szerzőnek (meg aki kitette annak is), hogy a megmaradt latyakban is próbálkozhatnak. Idióták.

Tegnap a filmnézegetés után (az In Burges kibaszott jó film) úgy döntöttünk ellátogatunk a magyar buliba Emesével. A magyarok mindenhol magyarok, itt is elhangzott a petróleumlámpa című opusz. Még szerencse, hogy Fütyülős barackot osztogattak (már ha a 4 júró egy felesért osztogatásnak számít), így túl tudtam magam tenni a traumán. A részegen ki visz majd haza örökzöldet már nem vártuk meg.

Sok minden változott az életünkben mióta a "halott esernyők városába" költöztünk. Például már ismerjük a Tescot belülről is, gyalog járunk (még mindig semmi hír jószándékú munkatársakról, kocsival természetesen), nem nézem az Australian Opent (és erről beszélni sem tudok) és nem a Gardában lógunk álló este; vannak azonban apró dolgok, amik csodálatossá tudják tenni ezt a helyet is, hogy mást ne mondjak, kis öröm is öröm:

- Holnap korán felkelek, veszek reggelit.
- Én meg sokáig alszok.

Lehet találgatni melyik leszek én.

Ma az egyik spanyol fejlesztő tartott bemutatót abból, amit az elmúlt hónapban fejlesztett. Totál átváltott magyarázós angolra, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy minden mondat végére odabiggyesztette az OK szócskat. Nem is lenne ezzel gáz, mikor olyan mondatokat használ, hogy kivettem ezt a gombot, OK? vagy így gyorsabb lett az alkalmazás, OK?, de a nevem Ruben, OK? meg egyből utána: ugye értitek, OK? résznél már nem bírtam tovább egy szerény mosoly nélkül.

A mai napon a hugom egy ötös államvizsgával hallgatóból diplomás munkanélkülivé lépett elő! Gratulálni itt lehet.

A minap felszereltek egy kódzárat a wc-re, hogy ha valami idegen nem az irodaház melletti kávézót választja ingyen pisilésre, hanem inkább átverekszi magát a portáson és a számtalan ajtó közül eltalálja melyik is az igazi, akkor sem érhet célba. A baj csak az, hogy elfelejtettek szólni róla és ott álltunk próbálgattuk a különböző gombkombinációkat, trükkös kilincsforgatásokat, de semmi. Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem az ordibált magából kikelve és verte az ajtót, aki izzadságban úszva könyörgött az úrhoz az ajtón túli megváltásért, hanem aki a délutáni sminkjét szerette volna megigazítani. Nők. Istenem.

Gondoltam ma bevezetem az íreket a magyar élvezetekbe. Túró Rudi. De mikor megtudták miből van általában a megtartom ebéd utánra című épületes hazugsággal ráztak le. Szóval nem volt kirobbanó sikere, úgy éreztem mintha a vallásomban próbálnának megingatni. Meg kellett állapítanom, hogy nem érdemes olyan emberekre égi mannát pazarolni, akik kolbásznak hívják a virslinek is gyér hústermékeket.

Újabb remek példát láttam ma, hogy mire is költhetjük a pénzünket. Kisállatbiztosítás... Bizony ezentúl szó szerint aranyat ér az akváriumtöltelék. Kíváncsi vagyok vajon a papagály CT-t fizeti-e, vagy mondjuk mit ér egy 10 éves keverék kutya, merthát ugye azok sokáig húzzák. Zsótival, a hörcsöggel bizony mondom megszívtam volna, mert addig sem élt a szerencsétlen még elintéztem volna a papírmunkát. Inkfartusig hajtotta azt a rohadt kereket, hamar elszállt belőle a lélek (olyan 16 napig bírta a helytelen életmódot).