8 másodperc Düblinben

Totális kudarcot vallott a jobb oldali közlekedésre eddig használt taktikám, miszerint amelyik oldalra ösztönösen néznék, na pont a másikra kell. De teljesen belezavarodtam így most paranoid személyiségeket meghazuttolóan nézelődök a szélrózsa minden irányába az utcasarkokon és várom az bárhonnan felbukkanható ellenséget. Azután pedig csak reménykedem, hogy nem vasal ki valamelyik emeletes busz miközben áthaladok az úttesten. Van ugyan lámpa minden kereszteződésben, de azt senki nem veszi komolyan és égőnek tartom mikor csak én állok a pirosnál miközben még a nyugdíjjas nénike is áthalad. Már csak reménykedni tudok, hogy a beilleszkedési kényszerem nem fog pár törött bordába kerülni.