2010. december 29., szerda

"Milyen mar az komolyan, fa nelkul karacsony?" Az eleinte rohanos, neha kicsit kinos. De kozben meg jo meleg is benn, ezert idegesit fel a robbanasig a kinti hideg. Meg nagyon maganyos is mikor 6 ember kozott gondolkozik az ember, hogy miert is tolti a karacsonyt a vilag vegen, szinte idegen emberek kozott. Es megis miert esik ez jol es miert olyan ismeros?
A fa nelkuli karacsony teljesen lenullaz a vegere. De mindegy is, mert a karacsonytol jobb az a ket unnep kozottinek titulalt igazi idoszak, amikor a kenyszeru bezartsag hirtelen feloldodik es csak a kilometereket teszed a cipodbe, hogy minnel tobb olyan egyatalan nem kenyszeru talalkozast nyelbe uss, amiben 2 szempillantas beszelgetes alatt tunik el az egesz delutan.

2010. december 23., csütörtök

Karácsonyi készülődés összegzése következik. Becsomagoltam az ajándékok legnagyobb részét, ez a kedvencem a karácsonyból. Idén dupla papír nálam a menő, az alsó színes selyempapír a felső pedig valami áttetsző mintás, virágos, hajszálvékony merített vagy lila hópelyhes (imádom a papírokat, mondtam már?) nagyon kis masnival. Csináltam szalagokkal, papírkivágásokkal, hasonlókkal felszerelt zacskokat is, ezekből felül kilóg a selyempapír.
Hiányzik még az ötlet, hogy hova teszek 8 meghívott embert a 10 négyzetméteres nappali/ebédlő/vendégszobában, a főzés bevásárlással, a karácsonyi nagytakarítás, a fa vásárlás díszekkel. Azt hiszem ennyi, nem hagytam ki semmit.
Remélem ma hamar le tudok lépni az irodából.

2010. december 22., szerda

Szeretném elárulni annak, aki legközelebb téli kellemetlenségekről beszél, hogy idézze maga elé a képet mikor itt, ahol ismeretlen fogalom a szigetelés sosemlátott hideg van (tényleg az, -7, a kurvaélet). Ezért a házfalon kívül futó, szintén szigetelés nélküli vízvezeték elfagy, szóval az ismerőseim felénél nincs víz. Majd mindezekhez kihívni az ilyet sosem tapasztalt vízvezetékszerelőt.

2010. december 20., hétfő

Én még soha életemben nem lánchintáztam, mert az volt a sztori, hogy egyszer a nováki búcsún leszakadt és a tömegbe (ízlelgessük kicsit a tömeg kifejezést egy 1500 fős zsákfalu esetében) repült valaki hintástól. Én meg elhittem és féltem. Ma meg már nagyon bánom, hogy valószínű soha nem is fogom kipróbálni, mert nem szeretnék olyan nyilvános megaláztatást, hogy csillogó szemmel ülök a hintába a nováki tömeg előtt, de egyszerűen nem fér bele a seggem, így lesütött szemmel kell elkotródnom a porondról.
Megtudtam továbbá, hogy Kínában a kézenfogva andalgás és a csókolózás ugyanolyan intimek. Mert a tenyér közepén van egy szívközpont (vagy mi a lófasz) és ha valakivel kézenfogva mászkálsz, akkor tulajdonképpen a szívedet adod a másiknak. Nem tudom mondjuk, hogy XiuLi mennyire szémít átlagos kínainak, európainak mindenesettre rendkívül furcsa.

2010. december 16., csütörtök

Ma céges karácsonyi buli. A tavalyi esemény kiválló összefoglalója Blancatól (bocsi, hogy nem magyar, de Blanca csak spanyolul, angolul és németül beszél):
Happy Christmas party! We wish you a speedy recovery

Below a summary of what happened there...

A developer broke his ankle (not twisted, broken!) and puked in the taxi on the way back home. The fine for vomiting in a taxi is 150€.
150€ that was paid by another guy, the same guy who started smoking in the office, the same guy who carried one of the testers down the road.
The tester was hammered by 7pm, hugging at 8pm, singing at 9, lying on the office floor at 10 and walking around the reception of a hotel at 11. He ended up sleeping in the hotel with the maintenance man.

A service-delivery girl slipped on the street due to the ice and hit her face on the ground. She has a broken nose and swollen eyes.

A team-lead whose home was a good distance away, had booked a hotel room, but of course, when one is drunk there is an instinct that comes from somewhere and brings you home. He arrived in the dead of the night, banging on everything, the alarm going off and his wife thinking someone was breaking in.

One of the executives got on the table to dance, jumped down to the floor, fell, banged the back of his head against the table; after a few minutes lying there bleeding and motionless, he stood up, rejected the ambulance and was brought home... but only when they managed to guess which house was his, since he couldn´t remember.

As the party ended, we were all slowly making our way to a Syrian restaurant for a kebab, whereupon we had the same conversation three times:
- Were you not let in to the club either?
- Nope.
- How did ye know we were here?
- We didn’t.

All of the IT team were there but one (the one who had earlier sat down on a box full of wine glasses). This guy had come to the Syrian but left to get cash from the ATM and never came back.
The next day we found out he’d walked into a different kebab place, ordered, ate there by himself and then who knows... He woke up in the morning with his hands covered with what looked like salsa, but was actually blood.

I woke up myself with a photocopy of my face in my pocket.
And so many other stories that we will never get to know...
Happy Christmas party! We wish you a speedy recovery

Kár, hogy mindezeket kénytelen voltam szín józanul végignézni, mert 2 nappal előtte Lilly Alen koncerten voltam, akiről a helyszínen derült ki számomra, hogy kicsoda, valamint mikor megláttam, hogy a közönség 90%-a tinédzser bemenekültem (és ki se jöttem onnan hajnalig) a 18 év felettieknek fenntartott bárba, ahol sűrű felesezések következtek. Lényeg a lényeg másnap reggel mikor másodjára hánytam be kellett telefonálnom a munkahelyemre, hogy beteg vagyok (pedig másodjára már a sálam is rajtam volt!). Azt hiszem érthető, hogy nem kívántam az alkoholt és a vacsorára felszolgált égi mannákat a karácsonyi bulin.
Idén pedig napok óta a Neocitrán, az orrspray és a torokfertőtlenítő tartják bennem a lelket... Meglátjuk.

2010. december 13., hétfő

A testem legújabb szórakozása (tegnap éjjel óta, bár remélem nem fog sokáig tartani), hogy nem hagy aludni. Épp mikor elaludtam volna kijött belőlem egy hangos sóhaj, amire fel is ébredtem egyből. Majd a visszaalvás pillanatában megint. A 3-4. alkalommal már majd szétbaszott az ideg, gondoltam biztos az orrdugulás. Felküldtem vagy fél üveg orrspayt (FYI ezt kifújt orrba kell, különben csak kicsepeg a felküldött cucc), kissé égő orral ágyba vissza és: hangos sóhaj, ébredés. Az újabb ötlet a száraz torok tüneti kezelése teával, aminek nem csak sóhajtás és ébredés a vége, hanem a „kell annyira pisilnem, hogy kimenjek vagy birom reggelig” örök dilemma.
Hát kurva vicces, komolyan.

2010. december 9., csütörtök

Kultúrális különbségek:
- ...tudod, az a madzag, amivel a 2 kesztyűt összekötötték és a kabát ujjaiban elvezették, hogy ne hagyd el (hozzáteszem, hogy ilyen borzalomra az én anyám soha nem kényszerített. Na nem azért, mert mindenemre vigyázok).
- Nekünk sose kellett kesztyű Valenciában.

2010. december 7., kedd

Életemben először kaptam mémet, K-tól érkezett. Ki is próbálom hogy megy ez nekem, vannak szabályok is:
1. Add tovább a listaírós feladatot további hét bloggernek.
2. Linkeld be őket.
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a Karácsonyi ajándéklistára azaz a radmila.morgan kukac gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog karácsonyod :)

És akkor a lista:
* Szeretnék legalább 1 nagyon über alles ajándékot adni az idén is. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor azt szeretném, hogy hatódjanak meg jól az emberek, de sírást kérni felnőtt embereknek karácsonyra nem lenne túl keresztényi cselekedet.
* Szeretnék 2 hét Jordániát mikor a sivatag virágzik Petivel, Eszterrel meg az „oszt ki ez a faszi”-val.
* 1 olyan telefont, ami 5 fok alatt is működik, mikor havas parkokat akarok vele fényképezni (nincsenek nagy igényaim, a zoom nem kell)
* Camper csizmát és akkor nem kéne választanom reggelente, hogy csúszkáljak vagy beázzak
* Futó atlétat, hátha akkor gyorsabb leszek
* Szeretném ha Peti becsomagolná az ajándékomat. Légvárból ne sajnáljuk a téglát, legyen masni is!
* Disznósajtot
 * Úgy feldíszíteni a lakást, hogy ne legyen se giccses, se túl kevés
*  Nagy pelyhes hóesést szenteste (de csak miután Földi már leszállt és eljutott hozzánk).


2010. december 6., hétfő

Hatalmas kétségek között élem az életem mostanában. Legújabb dilemmám, hogy büszkeséggel töltsön el, hogy az utóbbi időben több ír is honfitársának nézett az akcentusom alapján, vagy dőljek a kardomba, hogy sikerült a létező legrondább angolt megtanulnom. Egész jól. Úgy tűnik.

2010. december 3., péntek

Tegnap találtam egy telefont az utcán és gyorsan elolvastam az sms-eket, rossz szokás, minek tagadjam mert a múlt héten mikor Peti talált, abban egyéjszakás kalandokra bujtogató szövegek voltak. Az enyémben, mekkora csalódás, meg egy teljesen unalmas egyetemista csaj picsogásai barinőkkel (nem birka kicsiben, hanem barátnő) akinek a csávója is csak olyanokat írt, hogy „visszamentem dolgozni, további jó tüntetést”.