A minap azon gondolkoztam, hogy ha legközelebb valahová elindulok, akkor azért kicsit jobban utánanézek, hogy hova, mikor és miért is megyek. Mert eleinte vicces volt, hogy a legtöbb kérdésre nemmel, fogalmam sinccsel esetleg ezek szinonímáival/kombinációjával válaszoltam. Olyan kérdésekre a repülőtéren London felé, mint tudod hol a training (nem, de nem te néztél utána?), kinyomtattad a térképet (a mit?), megnézted a hotelt, amit foglatunk (ugye nekem is foglaltatok?), tudod hol laknak a barátaid, akiknél a hétvégén alszol (Londonban...), mit szeretnél megnézni (hát ti laktok itt, csak jobban tudjátok mit érdemes). Egy idő után felettébb égő volt az egész vadidegenek és a munktársaim előtt, de végülis arra jutottam, hogy nekem úgyis mindig mázlim van, Gizi meg Földi tényleg elvitt a legjobb helyekre és egyebként is egy kő buzitól (James, a padtársam) jobb szervező nincs a világon, tény. Szóval csak bízni kell az emberekben meg az univerzumban.
Azonban mikor tegnap olyan 50 percet bolyongtunk a zuhogó esőben Dublin egyebként hangyafasznyi belvárosában egy nyamvadt kézműves piacot keresve, mert az összes olyan ember otthon maradt, aki egyátalán megnyitotta a honlapot, hogy hova is kéne menni, akkor valahogy megdőlt az elméletem.
De most komolyan ha legközelebb elindulok valahova mit is kéne megnézni, leszervezni? Elképzelésem sincs hogyan kell egy felkészülést elkezdeni.
1 megjegyzés:
Az első lépést már megtetted :)
Ha most ezt végigviszed, akkor javaslom csinálj kis csomagokat térképpel, pénzzel, sebtapasszal és minden egyéb, fontosnak itélt dologgal, majd ezt add oda az ismerősiednek. Igy amikor legközelebb megint azon kapod magad, hogy igéreteddel ellentétben megint nem készültél, akkor egy ilyen csomag megmenthet (vagy ha nem is ment meg, de a benne lévő csoki segíthet lenyugodni) :)
Megjegyzés küldése