8 másodperc Düblinben

Mostanában különböző okok miatt (lustaság, természetesen mi más) sokat utaztunk taxival. Lehet, hogy az utas nem egyszerű, de a taxis is egy külön állatfajta. Kezdetnek egyből Birmingham, ahol a sofőr elszáguldott a szálloda előtt és mikor ezt szóvá tettem, elöször hitetlenkedett, majd nem győzött bocsánatot kérni és mindenféle idióta kifogásokat sorolni. Aztán a düblini, aki habzó szájjal szidta nekünk a bevándorlókat, majd mikor negyedjére is tisztáztuk, hogy mi is azok vagyunk, akkor a "nem baj, ti ugyis írekkel fogtok házasodni, az ír nevet meg kultúrát viszitek tovább" mondat hagyta el a száját. Bár itt már erős volt a gyanúm, hogy azt akarta mondani, hogy "ti legalább nem vagytok suttyó bozótlakó nigériaiak", de ez mégiscsak politikailag korrektebb. De az über alles az a párizsi volt, aki mikor bemondtuk a címet elővett a használattól erőst elsalátásodó térképet, amin nagyítóval megkereste az utcát. Ezt a mozdulatsort többször megfigyelhettük vezetés közben, már amikor nem hátrafelé magyarázott, hogy ne aggódjunk csak közelre nem lát. Mondjuk szerintem csak ezt akartuk hallani, mert természetesen egyetlen mukkot sem beszelt angolul. Az pedig általában nem érdekli a franciákat, hogy nem érted miket hadoválnak, ők bőszen beszelnek és hadonasznak. Aztán a szálloda előtt 2 utcával ki is tett, hogy innen már odatalálunk, ő oda nem megy be kocsival.