8 másodperc Düblinben

A hétvégén meginvitáltam a közvetlen munkatársakat egy paprikás csirke, gombapaprikás ebédre. Hagy tudják meg mi a magyar virtus, egész délután zabálni, amíg az ember le nem fordul a székről. Erre megismerhettük az ír virtust, ezek annyit szednek, hogy én azzal a tányért nem piszkolnám össze. Mi ez, komolyan? Ezért nem is volt érdemes eljönni. Dühünkben jól el is kezdtük tömni magunkba a "maradékot" mikor elmentek. Még szerencse, hogy hívtak este a spanyolok sörözni, legalább egy kis mozgás (gyalog mentem).