8 másodperc Düblinben

Rájöttem nemrégiben, hogy mi idegesít úgy igazán a HRes picsákban és ide veszem még a finance, marketing, stb részlegen dolgozó ostobákat is, egy kivételt ismerek mindösszesen. Ez pedig nem az, hogy a cipőkön, valóságsókon és pletykákon kívül képtelenség velük bármiről eldiskurálni, sem az, hogy mindenkivel mézesmázos mosolygósak, hogy aztan a következő pillanatban kibeszéljék a frizuráját, hanem, hogy ezek az asszonyok kalóriában mérik az ételt. Amint megpillantanak egy karamellás sütibarabos joghurtot, egyből számjegyek (kaóriaérték és ennek ledolgozására elegendő idő a lépcsőgépen) jelennek meg előttük, nem pedig az ízek orgiája. Feltett szándékom a sült csülök puha fehér kenyérrel élvezetének elmagyarázása, miközben a vágyakozás és a lelkiismeretfurdalás összessége jelenik meg a tekintetükben. Ez aztán az igazi kínzás (más kérdés, hogy számomra is, ugyanis itt nincsen csülök).