El kellett hagynom az 50. szélességi fokot, hogy megdicsérjék milyen szép barna a bőröm. Ezeknek a hobbitoknak tényleg szinte átlátszó, mondhatni pincebarna.

A mai utolsó és vicces feladatom a következő mail formájában érkezett a munkahelyemen:

Hi Julia
This is Ewa from London...A little help please: I am hoping to meet Attila Szalay-Berzeviczy in Vienna on Wednesday- can you help me please with the pronounciation??

Még szerencse, hogy Ewa tulajdonképpen lengyel, így ismerősként kezeli a Cé hangot, különben nem tudom hogyan lehetett volna leírni.

Rájöttem nemrégiben, hogy mi idegesít úgy igazán a HRes picsákban és ide veszem még a finance, marketing, stb részlegen dolgozó ostobákat is, egy kivételt ismerek mindösszesen. Ez pedig nem az, hogy a cipőkön, valóságsókon és pletykákon kívül képtelenség velük bármiről eldiskurálni, sem az, hogy mindenkivel mézesmázos mosolygósak, hogy aztan a következő pillanatban kibeszéljék a frizuráját, hanem, hogy ezek az asszonyok kalóriában mérik az ételt. Amint megpillantanak egy karamellás sütibarabos joghurtot, egyből számjegyek (kaóriaérték és ennek ledolgozására elegendő idő a lépcsőgépen) jelennek meg előttük, nem pedig az ízek orgiája. Feltett szándékom a sült csülök puha fehér kenyérrel élvezetének elmagyarázása, miközben a vágyakozás és a lelkiismeretfurdalás összessége jelenik meg a tekintetükben. Ez aztán az igazi kínzás (más kérdés, hogy számomra is, ugyanis itt nincsen csülök).

Mióta nem italozom és nem dohányzom (természetesen egyiket sem önszántamból adtam fel) a társadalmi életem romokban hever. Szívás, mert azért itt tényleg le lehet írni, hogy kocsmakultúra, anélkül, hogy az alkoholisták mentőszövegének tünne. Azért addig nem sülyedtem, hogy kólázzak eme remek helyeken.

A heti szerelmeim a Cirque Du Soleil meg a botanikus kert üvegháza. Szóval úgy történt a heti szerelembeesésem, hogy cégesbuli keretében állt a cirkusz, ahol persze igen hamar mindenki tudomására jutott, hogy én vagyok az egyetlen bunkóparaszt, aki ezekről mégcsak nem is hallott (mondhatni mutogattak, mint a cirkuszi majmot). Hiába na, lehet nem voltak a cirkuszvilágbajnokság kiválló adásaiban régen szilveszterkor. Ott aztán azonban nagyon hamar beszívott az előadás, keményen nyomják a srácok. Más kérdés, hogy a nézőtéren ment a pattogatott kukorica meg a sör meg a minden, ami kissé meglepett, de gyorsan kiderült, hogy eme kellékek a színház nézőterének is elengedhetetlen elemei. A farmer póló összeallítással egyetemben. Kocsmázni bezzeg kisetélyiben járnak minden pénteken. Na de a lényeg, hogy teljesen beleszerettem az Szirk dö Sol-ba, meg is kaparintottam gyorsan 4 másikat is DVDn.

Ma pedig elmentünk orhideakiállításra a botanikuskertbe, ahol megpillantottam a fentebb említett csodát. Az orchidea kiállítás már kevésbé volt haszos, azért mentünk, hogy majd jó olcsón hozzájutunk néhány remekbemanipulált darabhoz, de hát nem így történt. Ráádasul megdőlni látszik a mindenki által hangoztatott "az orchidea igénytelen növény" mondás. Mint megtudtam teljesen igénytelen, ha hetente egyszer locsoljuk (locsolás ez esetben: lágy vízzel lehetőleg és egy csepp felesleg nélkül, különben elrohad hamarost), minden nap spriccelgetjük, vigyázva, hogy se a levelen se a virágon ne maradjon víz sokáig, mert szintén elrohad. És igazán örülhetek, mert a 3 hete beszerzett példányom igazán kezdőbarát, nem igényli az állando hömérsékletet télen nyáron és a virágzás érdekében nem kell heteket sötétben és 15 fokon tárolni. Kényszeredett mosolyom közben, amit az orhideakertész felé eregettem csak arra tudtam gondolni, hogy tuti megmurdál pár héten belül, örülhetek ha él mire hazaérek (persze mire hazaértem már hajigálja a virágait, amit csak azért nem vettem eddig észre, mert ugye a nagy gondoskodásban hétfőn ráborítottam egy csopur hideg csapvizet vizet, és szevasz). A nagy ijedségre vettem is egy gyompálmát, ami éveket eléldegélt szerető gondoskodásomban régen.

Amúgy meg mióta elolvastam a Shopaholic lány történetét, rájöttem, hogy bennem csírája sincs meg eme betegségnek. Ö ugyanis folyvást azt hangoztatja, hogy ez (mármint az éppen akciósan megvásárolt kincs) befektetés ha jobban meggondoljuk. Én viszont teljes tudatában vagyok annak, hogy baszom a pénzt. Feleslegesen. Hülyeségekre.