Az első munkahetemen semmi különös nem történt, azon kívül, hogy egy tál fonnyadt salátához tudnám magam hasonlítani minden este. De a munkatársak egészen rendesek, főleg, hogy megmutogatják az összes fasza ebédre való éttermet a környéken, sőt még velem is esznek. Azt hiszem igazán tudják mi kell nekem.
Itt nem divat a portásnak köszönni, mikor megtettem az első napom szegény teljesen ledöbbent és meg akkor is tátott szájjal bámult mikor a liftre vártam, a többiek szerint azóta is azon gondolkozik, hogy honnan ismer.
A padtársam nagyon nem szimpatikus, de mindegy is, mert januárban Szingapúrba költözik. Álló nap azzal traktál, hogy milyen érzések kavarognak benne a költözéssel kapcsolatban. Hétfőtől szerdáig próbálkoztam megértettni vele, hogy tudom miről beszél, 1 hónapja lakok itt, de másnapra elfelejti. Azt hiszem született aranyhalak is vannak Düblinben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése