Évek kitartó bőröndös szívása után (például a szalagon már régóta egyedül keringő fekete szemeteszsák rejtette a szétnyílt bőröndömet egy világvégi reptéren) végre rávettem magam és kedden Miss Samsonite lettem.

Képtelen vagyok feldolgozni, hogy vezető politikusok olyan már ovisok közt  is égő indokkal folytatják a rakétakilövéseket, hogy "ők kezdték". Kár, hogy ez majd 200 ember halálába került.
Ilyenkor csak a Mások életének egyik utolsó jelenete jut eszembe mikor a gusztustalan miniszter a színházban próbálja Georgot alázni, aki csak annyit mond: és a maguk fajták egy országot irányítottak.

Most úgy hozta az élet, hogy két könyvet is olvasok egyszerre Vicki Iovinetől.

Ahhoz, hogy moziba menjünk a csillagok szerencsés együttállása szükséges, azaz Peti szabadságon van bölcsi napon. Egészen hihetetlen már számomra, hogy a bemutató napján ilyen minőségben láthatok filmet, ráadásul a James Bond tényleg jó. Még ezt a Danielt is egész jól kikupálták, megtanították beszélni és a színészi repertoárja se 1 arckifejezésből áll (mondjuk akkor kezdtem megkedvelni mikor megreptette a királynét az Olimpia megnyitón), de igazán az tetszett, hogy régi kedvencem M áll a történet központjában.

Na hát akkor boldog szülinapot a lyánynak. Elsőt. Azért olyan gyorsan nem megy az idő.

Angolul németet tanulni kihívásokkal teli. Például tegnap is csak a teljesen üres/némileg értetlen tekintetekből tudtam meg a harmadik számomra teljes koncentrációt igénylő óra vége felé, hogy magyarul próbálom elmagyarázni mit nem értek. Legalább tudhatták hogy érzem magam néha azokon a nyomorult órákon.

- Azok nem véres gyémántok, hanem biogyémántok. Helyi gyerekmunkával bányásszák őket, az meg 100% megújuló, nem úgy mint azok a hatalmas gázolajzabáló teherautók.
- Nah ja, slavery is green.

Igazán meglepő mikor több hónapi emailezés után a személyes találkozáskor derül ki, hogy a Gro nem is férfi hanem női név.

Csütörtökön és péntekenként gyakran átfut a fejemen, hogy miért nem kel már fel ez a gyerek, csak nincs valami baja? Aztán eszembe jut, hogy bölcsiben van.

Most mondja David Attenborough, hogy a grizlik ilyen tájban kikapcsolják a "megteltem" jelet, hogy minnél nagyobb zsírréteget tudjanak növeszteni a télre. Lehet én is hibernálódni készülök?

Uszodába dzsekiben? Ráadásul pufidzsekiben meg abban a fürdőköpenyre hajazó vádliig nyúló förmedvényben. Meg az olimpiai betűtípus se tetszik.
Megint megfogtam a lényeget.

Nem vagyok egy kifejezett Moleskine rajongó (inkább TeNeuesre esküszöm), de ezt ma képtelen voltam otthagyni.

Megejtettem az első éjszakát a lyányka nélkül. Mondjuk jobb lett volna ha a németek jutnak a döntőbe és őket alázzák a spanyolok azt nyomatják a Brandenburgi kapunál, de nem lehetek telhetetlen hiszen nemcsak hogy söröztem, de még egy napsütéses kertben ittam a reggeli kávémat is anélkül, hogy valaki mindenáron fel akart volna kapaszkodni a gatyaszáramon.

Gyerekkel repülni azért jó, mert nem elég, hogy elengedik a 6 kiló túlsúly díját (nem a bőröndbe tettük a lyányt, még mielőtt), de még annyit se mondanak "azért a pofátlanságnak is van határa". Mondjuk nem Ryanairrel jöttünk.

Szívből örvendek a cáparuha betiltásának.