És azt meg gyűlölöm mikor a boltok polcain viszontlátom a(z eredetinek hitt) ötleteimet. Az igazsághoz tartozik, hogy én természetesen táskát képzeltem el az antikváriumból vett régi könyvből. De akkor is.

A lyány még másfél éves sincs, de már házon kívül bulizott. Legalább süti és nem whiskeys kenyér szagúan jött haza.

Ma mikor életemben először láttam leírva, hogy 100 Acre Wood csapott belép a felismerés, hogy a 100 holdas pagony a méretére vonatkozik nem pedig arra, hogy 100 darab Holdja van. Ebből a Mezőgazdasági Közlönyből vett verzióból minden meseszerű hiányzik.

Épp felújítják a IMMAt (Irish Museum of Modern Art) és a várakozásokkal ellentétben akár 2 évet is csúszhat az átadás, mert kiderült, hogy a tetőgerendák borzasztó állapotban vannak. Ennek tesztelésére rém fejlett technológiát alkalmaznak: egyenként felkötnek mindegyikre egy halom téglát majd várnak 1 hetet. Mivel egyszerre nem lehet sokat terhelni (mivan ha tényleg leszakad), ez egy időigényes folyamat. Éljen a 21. század Dublinban!

Tegnap a kocsmában a kivetítőn láttuk, hogy az itteni rugby bírókat a Specsavers szponzorálja (ott virít a hatalmas logó a hátukon).

Évek kitartó bőröndös szívása után (például a szalagon már régóta egyedül keringő fekete szemeteszsák rejtette a szétnyílt bőröndömet egy világvégi reptéren) végre rávettem magam és kedden Miss Samsonite lettem.

Képtelen vagyok feldolgozni, hogy vezető politikusok olyan már ovisok közt  is égő indokkal folytatják a rakétakilövéseket, hogy "ők kezdték". Kár, hogy ez majd 200 ember halálába került.
Ilyenkor csak a Mások életének egyik utolsó jelenete jut eszembe mikor a gusztustalan miniszter a színházban próbálja Georgot alázni, aki csak annyit mond: és a maguk fajták egy országot irányítottak.

Most úgy hozta az élet, hogy két könyvet is olvasok egyszerre Vicki Iovinetől.

Ahhoz, hogy moziba menjünk a csillagok szerencsés együttállása szükséges, azaz Peti szabadságon van bölcsi napon. Egészen hihetetlen már számomra, hogy a bemutató napján ilyen minőségben láthatok filmet, ráadásul a James Bond tényleg jó. Még ezt a Danielt is egész jól kikupálták, megtanították beszélni és a színészi repertoárja se 1 arckifejezésből áll (mondjuk akkor kezdtem megkedvelni mikor megreptette a királynét az Olimpia megnyitón), de igazán az tetszett, hogy régi kedvencem M áll a történet központjában.

Na hát akkor boldog szülinapot a lyánynak. Elsőt. Azért olyan gyorsan nem megy az idő.

Angolul németet tanulni kihívásokkal teli. Például tegnap is csak a teljesen üres/némileg értetlen tekintetekből tudtam meg a harmadik számomra teljes koncentrációt igénylő óra vége felé, hogy magyarul próbálom elmagyarázni mit nem értek. Legalább tudhatták hogy érzem magam néha azokon a nyomorult órákon.

- Azok nem véres gyémántok, hanem biogyémántok. Helyi gyerekmunkával bányásszák őket, az meg 100% megújuló, nem úgy mint azok a hatalmas gázolajzabáló teherautók.
- Nah ja, slavery is green.

Igazán meglepő mikor több hónapi emailezés után a személyes találkozáskor derül ki, hogy a Gro nem is férfi hanem női név.

Csütörtökön és péntekenként gyakran átfut a fejemen, hogy miért nem kel már fel ez a gyerek, csak nincs valami baja? Aztán eszembe jut, hogy bölcsiben van.

Most mondja David Attenborough, hogy a grizlik ilyen tájban kikapcsolják a "megteltem" jelet, hogy minnél nagyobb zsírréteget tudjanak növeszteni a télre. Lehet én is hibernálódni készülök?

Uszodába dzsekiben? Ráadásul pufidzsekiben meg abban a fürdőköpenyre hajazó vádliig nyúló förmedvényben. Meg az olimpiai betűtípus se tetszik.
Megint megfogtam a lényeget.

Nem vagyok egy kifejezett Moleskine rajongó (inkább TeNeuesre esküszöm), de ezt ma képtelen voltam otthagyni.

Megejtettem az első éjszakát a lyányka nélkül. Mondjuk jobb lett volna ha a németek jutnak a döntőbe és őket alázzák a spanyolok azt nyomatják a Brandenburgi kapunál, de nem lehetek telhetetlen hiszen nemcsak hogy söröztem, de még egy napsütéses kertben ittam a reggeli kávémat is anélkül, hogy valaki mindenáron fel akart volna kapaszkodni a gatyaszáramon.

Gyerekkel repülni azért jó, mert nem elég, hogy elengedik a 6 kiló túlsúly díját (nem a bőröndbe tettük a lyányt, még mielőtt), de még annyit se mondanak "azért a pofátlanságnak is van határa". Mondjuk nem Ryanairrel jöttünk.

Szívből örvendek a cáparuha betiltásának.

Itt az ellenőrök a közlekedési társaság hatalmas logójával ellátott láthatósági mellényben járnak és még így is kapnak el bliccelőket! 10 év bliccelő múlttal számomra érthetetlen ez a világ.

Ekkorát változott a világ mióta be vagyok zárva a Docklandsbe, hogy nem találok senkit, aki megnézné velem színházban John Malkovichot? Az egyiknek a színész nem jó, a másiknak a téma nem tetszik, dehát én meg a színházat utálom, oszt mégis...

Mióta rájött, hogy kitartó birizgálással ki tudja szedni a betűket a játszószőnyegből újult erővel kapirgája a lepedőjére rajzolt gombokat is. Nem Petiről van szó.

Kétszer főztem répát a lyánynak, 2 edényemet kellett a szemetre vetni. Kijelenthetem, hogy a répafőzés magas tudomány, amihez sajnos nem értek (kár, hogy szereti a répát a lyányka, amit onnan tudok, hogy nem csak az előke nézegetése köti le mikor a szájához közelítek a kanállal).

Ma miután a lyány elaludt rém filozofikusak lettünk és el kellett mondani azt az 5 mondatot, ami legjobban jellemzi az egyetemi éveinket. Az enyémek:
- Hány oldal?
- (Xszer) 1200 Ft különeljárási díjat kérek szépen.
- Cigit vettél? (ínségesebb időkben: cigi vagy kenyér?)
- Te bemész ma?
- Egy diákot kérek Egerig.

A problémám egyszerű: fekete (tulajdonképpen Gun Metal, de ez a történetvezetés szempontjából lényegtelen) lapra fehérrel nyomtatni. Megoldás: egyelőre nincs.

4 hónapot vártunk és 75 lyúrót fizettünk egy elméletileg ingyenes anyakönyvi kivonatért, ami ráadásul nem is jó. Még mindig Magyar Köztársaság van rajta, pedig februárban állították ki.
Mindegy, azt mondták mostmár csak 6 hét körül lesz (nem hiszek nekik) mire útlevélhez jutunk és kivihetjük a szigetről a lyányt. Tiszta mázli, hogy nem nézték meg a beadott igazolványképet (amin nem látszik a kezem, ami tartja, pontosan szemből készült, nem mosolyog, nem sír, közvetlenül a kamerába néz, nincs becsukva a szeme a szája viszont igen. Kár, hogy ezekre a vezényszavakra még most sem hallgat, nem még 2 hónapja), mert már nem is úgy néz ki.

Miután hazaérkeztem a hen  partyról, amiről egy előző napi telefonhívás alapján derült ki számomra, hogy nem a következő hét szombatjára gondoltak a szervezéskor (éjszaka ügyesen meg tudtam csinálni a fotóalbumot, amit bevállaltam ajándéknak) és előadtam Petinek, hogy nem is Naasban volt a buli hanem Newbridgeben  még volt képe azzal viccelődni, hogy időre mentem-e (nem, kicsit hamarabb, de mit számít az a 15 perc) a vasútállomásra (tényleg nem busszal mentünk!).

Csak engem háborít fel, hogy a Malév csődbe megy, a Ryanair (ami a világ legundorítóbb légitársasága) meg állami támogatást kap???

Én magam is rettentően unom, hogy legalább fél éve (de inkább 1) azon rinyálok, hogy mennyire meguntam ezt a várost, megadott mindent már amit tudott és a barátaink is lassan de biztosan elhúznak mind, nekünk meg maradni kell még 1 évet. Úgyhogy most azon gondolkozok, hogy befektessem-e a családi pótlékot egy ilyen falmatricába:

Mivel augusztus óta nem kapcsoltuk be a TVt (US Open) és a karácsonyra kapott újabb kütyünek kellett a konektor eljött az idő, hogy lemondjuk az előfizetést. Beszélgetés a UPC-vel:
- Szeretném a TV és internet csomagunkból kivetetni a TVt.
- Telefont esetleg a helyére?
- Nem köszönöm, nem használunk vezetékes telefont (komolyan ezt még ki rendeli? Mármint olyan, aki ezt használni is fogja).
- Pedig akkor olcsóbb, mintha csak internetet rendelnek (mi a picsa?)
- Jó, akkor kérem. Bár nem fogjuk használni.
- A tarifáink pedig..
- Ne fáradjon felesleges elmondani,mert nem fogjuk használni.
- Készüléket kérnek hozzá 10 lyúróért?
- Nem, mert NEM FOGJUK HASZNÁLNI. Csak azért rendeljük, mert akkor olcsóbb a net.
- A telefonszámuk titkos legyen vagy nyilvános?
- Ön szerint mit ér el azzal valaki, hogy kikeres majd felhív egy telefonszámot, amihez még csak készülék sincs?
- Akkor lehet nyilvános?
-...

Értem én, hogy csak egy bölcsész diploma kell a call centerességhez, de könyörgöm mindennek van határa (és igen, nekem is bölcsész diplomám van).

Mióta az egyik kezemmel a vállamon egyensúlyozom a lyányt, a másikkal meg a tabletet tartom amiről Bóbitát meg Csiribiri zabszalmát olvasok fel (a frac emlékezett, hogy ezeknek ennyi versszakuk van) modern anyának érzem magam.