2010. december 6., hétfő

Hatalmas kétségek között élem az életem mostanában. Legújabb dilemmám, hogy büszkeséggel töltsön el, hogy az utóbbi időben több ír is honfitársának nézett az akcentusom alapján, vagy dőljek a kardomba, hogy sikerült a létező legrondább angolt megtanulnom. Egész jól. Úgy tűnik.

4 megjegyzés:

K írta...

:)

Nekem a németem olyan, hogy Németországban simán svájcinak néznek...

foldip írta...

Orulj neki! Engem meg most is minden magyar az akcentusom alapjan felismer :(. Bar annyi elonye van ennek, hogy legalabb utana mar magyarul beszelgetunk, mig ha nem lennek ilyen bena akkor angolul rendelnem a vapiano ebedemet, mikozben a szakacsok fele magyar :).

Julis írta...

@K: a svajci nemet az az ir angol?

Es igen, azert kicsit buszke vagyok, jah :)

K írta...

Kb. Nagyon csúnya, és éppen ezért nagyon speciális. Azt is mondják, hogy ez már egy külön nyelv.