Tegnap találkoztam egy régen látott ismerőssel, hogy beüljünk egy krimóba. Elég hamar kiderült, miért is láttuk egymást már régen. És miért nem fogom felhívni hamarosan. Meghittnek egyátalán nem nevezhető együttlétünk (vagy 10-en voltunk) alatt 2 kérdést tudtam feltenni, az első hogy vagy-ra hosszasan ecsetelte, hogy miért fuldoklik napok óta, meg miért küzd már megint a vizesedésével. Ekkorra elértünk a kocsmáig, ahol azt hittem megvált majd a második és egyben utolsó mondatom: mit iszol? És ekkor megindult a lavina:
- Hát nem is tudom. Sört nem lehet, mert a élesztőtől puffadok, a cider is sör, azt sem. A vörösbort a gyomrom nem bírja. Tudtad, hogy a zöld teában háromszor annyi a koffein, mint a feketében? Ki van zárva mindkettő. A rövidekben sok a cukor, és a családunkban sok a cukorbeteg.
- Hát igyál baszod vizet, már nem érdekel. (hangosan kicsúszott gondolat)
- Jó, de menteset, tudod a szénsav böfögtetne egész este. Citrommal, jég nélkül, nehogy a torkgyulladást kapjak.
Hol van ilyenkor Darwin?
2 megjegyzés:
Meg amúgy is, böfögni jó :)
Azt nem értem sétálni hogy mert az utcán hiszen a napsugárzás is káros, meg a levegőben is sok a szennyzőanyag... vagy mobil oxigén sátrat huzott maga után?
Megjegyzés küldése