Voltam ma olyan sznob, hogy a szerdai ciderezést felcsereltem egy koktélozásra, és mivel a Mojiton és a Pina Coladan kívül nem ismerek mást rögvest rendeltem is egy Pina Coladat. Mikor is egy mondat közepén beleszívtam a gusztusosan elrendezett szívószálba és hirtelen úgy pofánvert Kuba, hogy (igen van ilyen) a szavam is elállt. Nem csak az un Mojito y una Pina Colada, por favor (már reggel 10-től), a soha nem látott kékség, mint tenger, a CocoTaxi vagy az Uno Peso, hanem az a hangulat. Az a 11 nap Eszterrel.
Még tiszta mázli, hogy ha megtetszik 1-1 szám, akkor azt hetekig vagyok képes hallgatni. Így akármikor végigjárhatom a Novák-Eger-Debrecen szentháromságot ráadásul ünnepi hangulatban, szilveszterrel bezárólag, vagy sétálhatok Amsterdamban Adélékkal. Imádom, hogy ha véletlenül valahol Puma Jamaicat érzek, akkor megint Effával meg Danival lakunk, pannónia-szőlő együttesére pedig a Bor bárban dolgozok.
Ilyenkor csak próbálom minnél tovább élvezni azt a pár pillanatot, mikor egy elmúlt élet legjobb része hirtelen rámtör.
3 megjegyzés:
like
Ezt még olvasni is jó volt. És örülök, hogy valaki azért jobban jár a koktélokkal, mint én :)
ja mikor azon gondolkozok koktélivás közben hogy miért nem sört rendeltem, meg hogy annyi jég van benne ami 2 Titanicot elsüllyesztene
Megjegyzés küldése