8 másodperc Düblinben

Mindig mondogatták nekem, hogy a kávé addiktív, még a Kék fényben is drogok között emlegették, de zsernyákoknak egyébként sem hittem soha egyetlen szavát sem. Aztán megtörtént a tragédia, Clooney nem jött 3 egész napig. Eleinte nem is zavart, mert igaz kicsit dühítő, hogy nem kávéval olvasom a reggeli sporthíreket meg blogokat, meg a szarás se megy úgy igazán jólesően, de el lehetett viselni az életet. Aztán mikor már az edéd közben arra kellett figyelni, hogy ne boruljak narkolepsziásként a spanyolok közé, vagy mikor több napi elvonás után ma reggel is megláttam az ÜRES kávéstálcát a hűtő tetején, éreztem, hogy elpattant bennem valami, és hosszú percekig csak azt tudtam ismételgetni, hogy a kurva anyját a ribancnak, ennyi dolga lenne, mégse tud időben rendelni ez nem lehet igaz. Azonban délután jött a megváltás, már messziről kiszúrtam a papírdobozokat, és az irodai főbugyi (CEO titkárnője) előtt ölelgettem őket és adtam hálát az égnek. Még szerencse, hogy bennem van tartás és önuralom különben zokogva rogytam volna térdre. És lám megérte a kitartás, jobban is esett, és hetek ota először időben végeztem. Meg is lepett, hogy még vilagos volt mikor kiléptem az ajtón.