A való igaz szó, hogy az agarverseny ezerszer jobb, mint a lóverseny! Persze talán az is benne van, hogy egy csomót nyertem rajta (ha nem számítom a belépődíjat, a feltett összegeket meg az eltüntetett cider mennyiséget, meg a...), de csak 6 kutya fut, ami bőven megemeli a nyeresi lehetőséget a 20 lóval szemben, sokkal barátságosabbak az emberek, nem a kiöltözős kalapverseny megy, 15 percenként mennek a futamok, és perszehogy van egy kis aranyos nyúl is. Viszont el kell ismerni, hogy igen erősen addiktív, meg hiába nem túl bonyolult eltelt vagy 2-3 futam és elfogyasztottunk 2 pénztárost mire rájöttünk hogyan is kell fogadni. Összességében: megyünk jövő héten is.

Volt csütörtökön ilyen nemzetközi Guinness nap, azaz már május óta hirdetik, hogy majd az egész világon mindenki egyszerre köszönti Arthurt a 250 szülinapján. Tekintsünk most el attól, hogy szerintem nem sok országban emelték egy túlárazott, szebben fogalmazva nem épp jó ár-érték aránnyal ellátott, marketing csodával telt söröskorsójukat egy 250 éve halott emberre, aki ugye a Liffeyből (helyi Duna) főzte össze a csaladi vagyont. Az viszont mélységesen felháborít, hogy egyik kocsmában se volt semmi, de semmi sörön kívül! Se cider, se bor, semmi. Merhogy ez a sör ünnepe. Hát kedves malátarajongók, én ezt éppen magasról szarom le, hiába töltötték fel nekem feketeribizli szörppel (helyi specialitás), attól még sör maradt. Én pedig nézhettem, ahogy mindenki lerészegedik a kocsmában rajtam kívül.

Mélységesen elszomorít a tudat, hogy bármennyire fogadkozott mindenki, mégsincs tele a szobafoglalási naplónk. Pedig van ám nagyon fasza felfújható ágyunk (és mióta Virágék rájöttek, hogy egy egyszerű mozdulat a szelepen és nem is kell 2 óránként felfújni éjszaka, mint anno Norminak), a belvárosban lakunk és mostanában már nem a konyhaszekrénybe rejtem a szemetet, hanem leviszem Peti leviszi és még sorolhatnám.

A minap azon gondolkoztam, hogy ha legközelebb valahová elindulok, akkor azért kicsit jobban utánanézek, hogy hova, mikor és miért is megyek. Mert eleinte vicces volt, hogy a legtöbb kérdésre nemmel, fogalmam sinccsel esetleg ezek szinonímáival/kombinációjával válaszoltam. Olyan kérdésekre a repülőtéren London felé, mint tudod hol a training (nem, de nem te néztél utána?), kinyomtattad a térképet (a mit?), megnézted a hotelt, amit foglatunk (ugye nekem is foglaltatok?), tudod hol laknak a barátaid, akiknél a hétvégén alszol (Londonban...), mit szeretnél megnézni (hát ti laktok itt, csak jobban tudjátok mit érdemes). Egy idő után felettébb égő volt az egész vadidegenek és a munktársaim előtt, de végülis arra jutottam, hogy nekem úgyis mindig mázlim van, Gizi meg Földi tényleg elvitt a legjobb helyekre és egyebként is egy kő buzitól (James, a padtársam) jobb szervező nincs a világon, tény. Szóval csak bízni kell az emberekben meg az univerzumban.
Azonban mikor tegnap olyan 50 percet bolyongtunk a zuhogó esőben Dublin egyebként hangyafasznyi belvárosában egy nyamvadt kézműves piacot keresve, mert az összes olyan ember otthon maradt, aki egyátalán megnyitotta a honlapot, hogy hova is kéne menni, akkor valahogy megdőlt az elméletem.
De most komolyan ha legközelebb elindulok valahova mit is kéne megnézni, leszervezni? Elképzelésem sincs hogyan kell egy felkészülést elkezdeni.

Nemrégiben meglátogattam a Paprika stores néven futó magyar boltot itt Düblinben. Teljes mellszélességgel támogatom a piros Mese kekszet, Gyulai kolbászt meg a Sport szeletet. Még a bogrács felé is elnéző vagyok (már ha valakinek van annyi türelme, hogy többször tüzet rakjon, mert olyan isten tuti nincs, hogy ne is essen valamint 18 fok fölött maradjon a hőmérséklet több órán keresztül), de vannak dolgok, amiket egyszerűen képtelen vagyok megemészteni. A sor kezdődik ugye egyből a Camping sajttal. Minek vesz valaki arany áron ilyet, mikor sokkal kevesebből megvan az itteni is, igaz nem tubusos, hanem dobozos. A polcok között tovább haladva megpillanthatjuk a Provánszi/Mexikói/Pizza melegszendivcskrém konzerveket és végül, de nem utolsósorban megérkezhetünk az überalles szürke dobozos hypohoz.
Mivel ez a bolt jópár éve üzemel feltételezhető, hogy mindezekre van igény, akkor azonban hol marad a híres külfölde menekült értelmiség? Vagy itt az a retró (amitől tulajdonképpen egyebként is hányok) ha piros székelykáposzta konzervet melegíthetünk, mint anno a kempingezések alatt? Esetleg tényleg a szalámis Mackósajt az igazi otthon íze?
Fel nem foghatom, hogy mennyi az idióta a világban.