Mivel mostanában sokat és teljesen újakat álmodok (új helyszinek, új emberek, egy teljes új mozi), valamint természetesen semmire nem emlékszem már délelőtt , sőt mi több már reggel sem, úgy döntöttem leporolom az álomnaplomat es újra leirom miféle hülyeségeket csinálok éjjelente. Le is irtam mind a 3at éjjel, csakhát mikor reggel nagy várakozással kinyitottam, bizony bizony semmi nem volt benne. Most vagy örülhetek, hogy vérge van egy álmom, amire kristálytisztán emlékszem (azaz, hogy leirtam őket), vagy verhetem a fejem a párnába, hogy ezen a problémán hogyan is lehetne túllépni. Végülis ez még mindig jobb, mint mikor reggel azt álmodom, hogy már (sűrű káromkodások közepette, amiben az ébresztőórát, a munkahelyet, a... tulajdonképpen mindent méltatok) lezuhanyoztam és felöltöztem a kispolgári munkahelyemnek megfelelő öltözetbe, mikor kiderül, hogy még mindig az ágyban fetrengek és mindezt “megint” meg kell csinálni. Hogy én azt hogy gyűlölöm. Még jobban, mint magukat a reggeleket, pedig ugye...

Hogy miért is szeretek jóga táborba járni? Hát azon kívül, hogy akár rendszeresen kávézó és cigiző (bár ez utóbbit csak rágta, van még mit fejlődni) mókussal találkozhatok, egy este 2 naplementét nézhetek végig, és ahol kaland lehet minden étel (márakinek, nekem leginkább büntetés minden falat), még hetek múltán is az ott összeszedett energiából táplálkozhatok mikor a mindennapi rutin totál kiégeti az agyamat.
Lehet ez csak az utazás öröme? Nem hinném, bár már alig tudom kivárni azt a másfél hetet, hogy végre megint hazamehessek. Persze valószínű gyógytea helyett végre rose fröccsön fogok élni és kávét is lelkiismeretfurdalás nélkül ihatok, mégis hiányozni fog a délutáni nidra.