Sok minden változott az életünkben mióta a "halott esernyők városába" költöztünk. Például már ismerjük a Tescot belülről is, gyalog járunk (még mindig semmi hír jószándékú munkatársakról, kocsival természetesen), nem nézem az Australian Opent (és erről beszélni sem tudok) és nem a Gardában lógunk álló este; vannak azonban apró dolgok, amik csodálatossá tudják tenni ezt a helyet is, hogy mást ne mondjak, kis öröm is öröm:
- Holnap korán felkelek, veszek reggelit.
- Én meg sokáig alszok.
Lehet találgatni melyik leszek én.
2009. január 30., péntek
2009. január 27., kedd
Ma az egyik spanyol fejlesztő tartott bemutatót abból, amit az elmúlt hónapban fejlesztett. Totál átváltott magyarázós angolra, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy minden mondat végére odabiggyesztette az OK szócskat. Nem is lenne ezzel gáz, mikor olyan mondatokat használ, hogy kivettem ezt a gombot, OK? vagy így gyorsabb lett az alkalmazás, OK?, de a nevem Ruben, OK? meg egyből utána: ugye értitek, OK? résznél már nem bírtam tovább egy szerény mosoly nélkül.
2009. január 16., péntek
2009. január 14., szerda
A minap felszereltek egy kódzárat a wc-re, hogy ha valami idegen nem az irodaház melletti kávézót választja ingyen pisilésre, hanem inkább átverekszi magát a portáson és a számtalan ajtó közül eltalálja melyik is az igazi, akkor sem érhet célba. A baj csak az, hogy elfelejtettek szólni róla és ott álltunk próbálgattuk a különböző gombkombinációkat, trükkös kilincsforgatásokat, de semmi. Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem az ordibált magából kikelve és verte az ajtót, aki izzadságban úszva könyörgött az úrhoz az ajtón túli megváltásért, hanem aki a délutáni sminkjét szerette volna megigazítani. Nők. Istenem.
2009. január 6., kedd
Gondoltam ma bevezetem az íreket a magyar élvezetekbe. Túró Rudi. De mikor megtudták miből van általában a megtartom ebéd utánra című épületes hazugsággal ráztak le. Szóval nem volt kirobbanó sikere, úgy éreztem mintha a vallásomban próbálnának megingatni. Meg kellett állapítanom, hogy nem érdemes olyan emberekre égi mannát pazarolni, akik kolbásznak hívják a virslinek is gyér hústermékeket.
2009. január 5., hétfő
Újabb remek példát láttam ma, hogy mire is költhetjük a pénzünket. Kisállatbiztosítás... Bizony ezentúl szó szerint aranyat ér az akváriumtöltelék. Kíváncsi vagyok vajon a papagály CT-t fizeti-e, vagy mondjuk mit ér egy 10 éves keverék kutya, merthát ugye azok sokáig húzzák. Zsótival, a hörcsöggel bizony mondom megszívtam volna, mert addig sem élt a szerencsétlen még elintéztem volna a papírmunkát. Inkfartusig hajtotta azt a rohadt kereket, hamar elszállt belőle a lélek (olyan 16 napig bírta a helytelen életmódot).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)