Képmutató dolognak tartom, hogy a Forma1 energiatakarékosságra hivatkozva változtat a szabalyokon. Vajon kiveszik a versenynaptárból az "éjszakai" futamot?

A csodalakásról elmondható, hogy kurvára hangos. Mármint egy wc lehúzása olyan hangokat eredményez a spájzban, mintha a csövekbe valami kis huligán párszáz üveggolyót dobott volna és azon keresztül próbálna a forrásban lévő víz eljutni a tartályhoz. Elsőre elég ijesztő. Azonkívül képtelenek vagyunk rájönni a fütés szabályozására, így belekeveredtünk a következő ördögi körbe: rettenetesen fázunk, tekergetünk valamit a gombokon, majd kapcsolunk párat a sok-sok kapcsoló egyikén, és voilá 20 perc múla hirtelen elönt a forróság. Újabb kapcsólók, gombok és ismét fagyoskodhatunk.
Ma nem sikerült elhagynunk a hajlékot, mivel az elmúlt majd egy hét alatt napi 9-10 órát gyalogoltunk a városban (hiába, még nincsenek autóval rendelkező jólelkű munkatársaink), és ez mára beütött. Ugyhogy marad a netes álláskeresés.

Mekkora már kávémárkát Insomniának hívni.
Elhagyjuk a cyber teret, átköltözünk a Mr Homérfőnök nyújtotta hajlékba ahol nincsen net. Most még gyorsan élvezkedünk, aztán reménykedünk, hogy valaki wifije belóg a kecóba.

Any news? Aha.
Ma már megvolt az első fejvadász interjú. Lényeges pontok: mindezidáig nem tudom eldönteni, hogy a Henry Eoin névben melyik a keresztnév. Igen tudom, hogy lehetne következtetni, de kb fele fele arányban láttam Henry Eoin és Eoin Henry formában írni, valamint a munkatársai Eoin-nak hívták, viszont Henryként mutatkozott be. Dráma.
A másik, hogy totális idiótának nézett mikor egy gyönyörű mosoly szaladt végig a képemen, arra a mondatára, hogy: képzeld itt néha 0 fok is szokott lenni télen! Az interjú egyebként jól sikerült, még nincs munkám.
Mr Homérfőnök, a főbérlőnk elrendezett mindent, ugyanis valahova még be kell jelentkeznünk, amit nem értettem, de megcsinálja. Éljen a bürokrácia.
A nap csúcspontja: sírásra fakasztottunk egy takarítónőt. Miután szinte kézzel lábbal elmagyaráztuk, hogy nem vagyunk túl igényesek, ne vigye túlzásba a takarítást hallottuk a következő mondatát a folyosón: igen, én itt végeztem. És mikor megkérdeztük, hogy te is magyar vagy, könnyekben tört ki. Ezt igennek vettük.
Holnap taktikát változtatok, szarok a mail-re minden fejvadászt felhívok. Tiszta hülyék egyébként, hogy mindenhol megadják a telefonszámukat. Magukra vessenek.

És íme, itt van. Ma merült fel először a kérdés, hogy mi a picsát csinalunk mi itt tulajdonképpen? Az első nap, hogy szép ez a Düblin, de azért mégse Debrecen. Hiányzik egy csomó minden.
Pedig van kéglink! Nem is akarmilyen (indulhat a szobafoglalás), bár még csak holnap adjuk oda az ojrókat érte a csávónak, aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint a Simpsonsban a gyártulajdonos. Ezt természetesen nem vesszük rossz jelnek. Viszont voltunk ma a világ végén megnézni egy "lakást", ami konkrétan egy szoba volt, a bal oldali falon pedig a konyha. Az egyetlen pozitívum, hogy elképzeltem, ahogy egy jól megtermett ember magara zárja a zuhanyfülkét, és segítségért kiállt, mert többet nem tud megmozdulni. És ami a legkemenyebb, hogy a főbérlőnek 10 percébe telt bemutatni, ebbe természetesen belefért a kanapé szétnyitásának ismertetése és minden szekrény kinyitása is. Őrület egyeseknek mire van ideje.

Ma estétől, tulajdonképpen már mostantól véget ért a turista lét Düblinben... Kezdődik az albérlet keresés. Pedig mily csodalátos is volt állandó hideg szélben sétálgatni! Tiszta mázli, hogy mindig sikerült valami jó kis bárt talalni vagy fütött teraszt, ahol lehetett kávézni meg teázni. Mondjuk eddig még soha nem sikerült összeszedni a bátorságomat és a tej helyett citromlevet kérni a teához.
Meg is alapoztuk a létünket itt a szigeten az O2 jóvoltából és beszereztünk egy sim kártyát, szóval mostmár van telefonszámunk amin szívesen fogadunk mindenféle visszautasíthatatlan ajanlatot.
De a legfontosabb, el sem hiszem, hogy ilyen van: Haagen Dazs márkabolt! Anyám... És még a traditional Irish breakfast nevű koleszterinbombát is megkóstoltuk.
Mit mondhatnék a városról? Szép ez meg minden, bár valószínű, hogy minden düblininek tériszonya van, ezért nem építenek 4 emeletnél magasabb épületet. Ízlésükről a minimalizmus imádata mondható el, ugyanis a mai napig nem tudnak a gregorian style vörös kockaházain kívül mást elképzelni, valamint nagy büszkeségük a város közepén felállított Spire nevű "szobor", ami tulajdonképpen egy keskenyedő acelrúd. Viszont eszméletlen kedvesek és valószínű a humoruk is kiválló, bár erre csak a minden 3. megértett mondatból tudok következtetni egyenlőre. Hiába no, tényleg nem az oxfordi angolt beszélik errefelé.

2 fogadalom:
1. Soha nem olvasok maffiatörténeteket repülés közben, mert olyankor a rázkódás biztos nem légörvény, hanem a Cosa Nostra megtervezett akciója, amiben a gép aljában csempészett hamis Armani öltönyök minden nyomat próbálják eltüntetni.

2. Soha nem foglalok olyan hostelt, aminek a honlapján nincsenek képek, és a vélemenyek 80%a (amit termeszetesen csak a kiköltözés után olvastam el) tartalmazza a terrible és a never ever again kifejezéseket.

Amugy meg minden fasza, áldassék az úr neve, hogy az írek ismerik az espresso-t és nem csak azt a híg löttyöt adjak mindenhol. Beginning of a beautiful friendship.

Még itt vagyok.