2011. augusztus 9., kedd


Végülis nem is kellettek azok a kárörvendők, mert mikor ma hosszú hetek után visszaértem az internetet is alám adó munkahelyemre mindenki azzal fogadott, hogy az esküvőről volt szó napokig itt benn. Pedig a dublini különítmény nem is maradt addig, amíg a rendőrség feloszlatta a bulit (vagyis elnémítatta a zenét). Azt hiszem megérte, hogy majdnem 1 hétig nem aludtunk, nem ettünk és nem ittunk többen a nagy szervezkedésben, volt sok pletykára okot adó esemény a lagzin és az eredetileg szűk családi megmérettetésnek szánt esküvői ceremónia is akkorára duzzadt, hogy alig fértünk a terembe. Rém büszke vagyok továbbá arra is, hogy az anyakönyvezető felszólítására miszerint „köszöntsék egymást házastársakként” hosszas töprengés után nem lesziáztuk a másikat, hanem rájöttünk, hogy ez a csókról beszélhet.
A vőfély hiánya egyszerűen felemelő volt, ugyanúgy, mint a húsleves és töltött káposzta kanalazgatás elmaradása is.  Igaz a svédasztalt és kínálatát akkor láttam először mikor beálltam a sorba és meg se tudtam igazán kóstolni (pedig állítólag kacsa is volt!), de a többiek azt mondták finom volt minden. Soha éltemben nem voltam még olyan fodrászatban, amit egy falusi porta csirkeóljából alakítottak ki szigorúan 1000 éves napszítta Fodrász/Friseur tábla hirdette, de tök ügyes volt a lány. A zene is kurva jó volt Sülinek köszönhetően és bár volt egy mulatós blokk, sokkal jobban bevállt, mint sejtettem. Persze ha Pintyő nem jön „nyaralni” 3 nappal a buli előtt nem lett volna erősítés, meg a díszítés is családi/haveri manufaktúrában készült azon a héten. Kedvenceim a folyton innen-onnan feltünő emberek, akik megkérdezték, hogy ugye nem baj, hogy ennyire részegek.
Alapjában véve furcsa volt, hogy láttam én már esküvőket, de most mi vagyunk, akik elől ülnek a hivatalban, bennünket fényképeznek és a mi családunk, barátaink vannak a sátorban. Mikor beléptünk mindenki tapsolt mi meg ott álltunk és el se tudtuk képzelni mit kéne csinálni, csak álltunk és vigyorogtunk, hogy mennyi ember itt van a világ mindenféle tájairól és csak azért jöttek el, mert hívtuk őket. És most van 1 db férjem, ami kurva jó.
Csak Adél hiányzott nagyon.

4 megjegyzés:

netgyerek írta...

Nahát, egy ilyen mulatómentes esküvőben még talán én is benne lennék.
Jó, hát majd egyszer, na.
Írtam már minderre, hogy nagy gratula? Mert az ám!

foldip írta...

Huh, hat ha ott "lesziazzatok" egymast az utott volna meg toletek is :D
Es hogy en milyen illetlen vagyok, akkor megkerdem igy utolag: Ugye nem baj, hogy annyira reszeg voltam?

Julis írta...

@netgyerek: köszi szépen! Remélem minden jól alakul majd.
@Földi: az nem baj, hogy berúgtatok, végülis kevesen maradtak józanok és ez igen tetszett! Még Peti is jól odatette magát és vigyorgott álló éjjel.

franciakulcs írta...

Ez a „...nem lesziáztuk a másikat..." oriasi! Allatira tetszik!

Gratulalok a hazassagkoteshez!