2011. május 16., hétfő

Csütörtökön leépítés volt a cégnél, nem mondom, hogy derült égből bebaszott a villám, de azért erre nem számítottunk. Az első gondolatom az volt, hogy megnyitom az összes álláskeresős oldalt és jelentkezek. A második meg az, hogy engem senki nem fog terhesen felvenni, de ha jobban belegondolok elküldeni sem. Szóval most „kibírok”, amit egyszerűen gyűlölök. Szerintem az egyik legrosszabb mondat, ami emberrel történhet az az „addig meg kibírjuk valahogy”. Bassza már meg a világ, nem azért élünk, hogy kibírjuk!
Persze mit hisztizek, sokkal szarabb azoknak, akik úgy keltek fel, hogy „dejó nemsokára hétvége”, és úgy feküdtek le, hogy „basszus nincs munkám”.

6 megjegyzés:

foldip írta...

Bezzeg ha kirugtak volna, akkora pert akasztasz a nyakukba, hogy azutan evekig nem kell dolgoznod. Szoval most az is baj, hogy nem rugtak ki? Kerdes: ha a leepites adott, akkor szamodra hogyan alakulhatna jobban a helyzet, mint a mostani? Mert ha sehogy, akkor ez nem "kibirjuk", hanem "jo/szerencses vagyok/ugyes vagyok" kategoria.

Julis írta...

Nem tudom, en szeretek dolgozni. Soha nem vagytam arra, hogy evekig ne legyen munkam, untat a semmitteves, meg nehez tudnam feldolgozni, hogy haszontalannak erzem magam (ez mondjuk nem jelenti azt, hogy nehanap nem gondolkozok 2-3 honap fizetetlen szabiban, amikor Del Amerikaba megyunk). A pereskedes se az en asztalom, nem ereznem igazsagosnak.
Az, hogy mennyire vagyok szerencses, hat nem tudom. Akit most kirugtak, annak van lehetosege, hogy egy abszolut nem allo marketen kb par het alatt munkat talaljon (amikor meg tart a vegkielegites), en meg egy olyan cegben dolgozom, ahol a penz miatt nincs training, nincs elorelepes, nincs uj technologiak kiprobalasa/bevezetese, tehat szakmailag is egy zsakutca. A kreativitas hahalarol egy tulelesre jatszo cegnel mar ne is beszeljunk.
De ertem en, hogy jah, szerencses vagyok, mert van munkam. Kar, hogy nekem ez alltalaban keves.

foldip írta...

Igen, en sem ugy ertettem, hogy evekig nem is dolgoznal... csak "nem kell" :)
Es igen, nem jo egy ilyen cegnel... erre meg meg emlekszunk :(. Viszont a kerdesem tenyleg az volt, hogy tekintve a korulmenyeidet, szamodra lehetett-e volna jobb kimenetel? Ha masik munkat akarsz keresni es van eselyed elhelyezkedni, most is megteheted. Ha az vonz, es ha meg tudod tenni. Ha nem tudod megtenni, akkor meg tenyleg szerencses vagy, hogy nem is kell megtenned.

foldip írta...

Jah, es nem mondom, hogy most orulj ennek. Csak hogy probalj meg ne ugy nezni ra, hogy ez most"kibirom valahogy" helyzet. Inkabb amolyan: "jelen korulmenyek kozott ez talan a legjobb ami juthat. lesz jobb."

Julis írta...

Most mashol nem tudok elhelyezkedni, ez teny. Ha kitettek volna akkor 39+5 het vegkielegitest kellett volna adniuk, ami mondjuk csak kicsivel kevesebb, mint amit most fizetes meg maternity leave alatt egyutt kapok majd. De akkor vegig otthon kene maradnom.
Akarhogy nezem, nem jo ez sehogy/mazlista vagyok. :) Nem tudom mi fele hajlok.

foldip írta...

huhhh, annyiert en kirugatnam magam barmikor gondolkodas nelkul :D