Odáig jutottam, hogy napi büszkeségem arra korlátozódik, hogy a 10 km-t csak (egészen kicsivel több mint) kétszer olyan gyorsan futotta a brittnek maszkírozott szomáliai csávó az Európa bajnokságon, mint én a hétvégén a szemétszagú ipartelepen.
Most arra nem lehetek büszke, hogy (nem egészen kicsivel több, mint) másfél év túlórákkal tarkított munka után ígéretet kaptam, hogy megpróbálnak nekem fizetésemelést adni. Ugye kiérződik belőle a nesze semmi fogd meg jól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése