Hát lássuk csak, mit és hogyan is. Az elmúlt hónap a nagyon fasza és a tökéletes közötti határmezsgyén mozgott. Merem remélni, hogy nem az az eszméletlen mennyiségű alkohol az oka, ami a legutóbbi véreredményemet a béka segge alá taszigálta, hanem valami egészen más áll a háttérben. A minap (vagy régebben, ki a picsa tudja) beültünk teázni Emesével egy Tea Garden nevű helyre (az a földön ülős, hűűűű de nagyon keletiek vagyunk típus) és ugyanaz történt, mint régen otthon. Jöttek-mentek az emberek, kiket jobban kiket kevésbé vagy egyátalán nem ismertem. Még XiuLi is eljött, pedig neki van teája otthon.
És miután az egyiknek sikerült valami gúnyos faszságot beszólni és a többiek nevetés közben a "tipikus", "ezt vártuk" stb szavakat/mondatfoszlányokat ismételgették, végre először éreztem mióta itt vagyok, hogy újra saját magam lehetek. Már angolul is. Már itt is. Az már csak hab a tortán, hogy tudok igazán beszélgetni Blancával, és tudom, hogyha valami baja van. Azt hiszem most vagyok pontosan az otthoni és az itteni élet közti határon, még megvannak ugyanazok a kapcsolatok/barátságok/ismerősök otthon és megvannak már itt is. Próbálom ezt az időszakot minnél tovább húzni, aztán úgyis elválik, hogy ki az, aki igazán megmarad.
3 megjegyzés:
:)
na ez tenyleg jol hangzik... bar en elso naptol kezdve ugyanolyan bunko vagyok angolul, mint magyarul, de ezt egyelore mindenki a "nyelvi nehezsegeknek" tudta be, szoval vegeredmenyben nem sikerult meg magamat adnom :). majd ha rajonnek, akkor majd nekem is meglehet ez az erzes.
(fasza. megint egy hozzaszolas, ami rolam szol, nem pedig rolad... ezt barmikor tudom produkalni)
Akkor csak az angol szak oli ki az emberbol a beszed es onkifejezes kepesseget? :)))
Nem baj az, magamat mar ugyis unom, folyton en pofazok, az meg mar milyen.
"Nem baj az, magamat mar ugyis unom, folyton en pofazok, az meg mar milyen."
erről szól a blog. :D
Megjegyzés küldése