- Azok nem véres gyémántok, hanem biogyémántok. Helyi gyerekmunkával bányásszák őket, az meg 100% megújuló, nem úgy mint azok a hatalmas gázolajzabáló teherautók.
- Nah ja, slavery is green.

Igazán meglepő mikor több hónapi emailezés után a személyes találkozáskor derül ki, hogy a Gro nem is férfi hanem női név.

Csütörtökön és péntekenként gyakran átfut a fejemen, hogy miért nem kel már fel ez a gyerek, csak nincs valami baja? Aztán eszembe jut, hogy bölcsiben van.

Most mondja David Attenborough, hogy a grizlik ilyen tájban kikapcsolják a "megteltem" jelet, hogy minnél nagyobb zsírréteget tudjanak növeszteni a télre. Lehet én is hibernálódni készülök?

Uszodába dzsekiben? Ráadásul pufidzsekiben meg abban a fürdőköpenyre hajazó vádliig nyúló förmedvényben. Meg az olimpiai betűtípus se tetszik.
Megint megfogtam a lényeget.

Nem vagyok egy kifejezett Moleskine rajongó (inkább TeNeuesre esküszöm), de ezt ma képtelen voltam otthagyni.

Megejtettem az első éjszakát a lyányka nélkül. Mondjuk jobb lett volna ha a németek jutnak a döntőbe és őket alázzák a spanyolok azt nyomatják a Brandenburgi kapunál, de nem lehetek telhetetlen hiszen nemcsak hogy söröztem, de még egy napsütéses kertben ittam a reggeli kávémat is anélkül, hogy valaki mindenáron fel akart volna kapaszkodni a gatyaszáramon.

Gyerekkel repülni azért jó, mert nem elég, hogy elengedik a 6 kiló túlsúly díját (nem a bőröndbe tettük a lyányt, még mielőtt), de még annyit se mondanak "azért a pofátlanságnak is van határa". Mondjuk nem Ryanairrel jöttünk.

Szívből örvendek a cáparuha betiltásának.

Itt az ellenőrök a közlekedési társaság hatalmas logójával ellátott láthatósági mellényben járnak és még így is kapnak el bliccelőket! 10 év bliccelő múlttal számomra érthetetlen ez a világ.

Ekkorát változott a világ mióta be vagyok zárva a Docklandsbe, hogy nem találok senkit, aki megnézné velem színházban John Malkovichot? Az egyiknek a színész nem jó, a másiknak a téma nem tetszik, dehát én meg a színházat utálom, oszt mégis...

Mióta rájött, hogy kitartó birizgálással ki tudja szedni a betűket a játszószőnyegből újult erővel kapirgája a lepedőjére rajzolt gombokat is. Nem Petiről van szó.

Kétszer főztem répát a lyánynak, 2 edényemet kellett a szemetre vetni. Kijelenthetem, hogy a répafőzés magas tudomány, amihez sajnos nem értek (kár, hogy szereti a répát a lyányka, amit onnan tudok, hogy nem csak az előke nézegetése köti le mikor a szájához közelítek a kanállal).

Ma miután a lyány elaludt rém filozofikusak lettünk és el kellett mondani azt az 5 mondatot, ami legjobban jellemzi az egyetemi éveinket. Az enyémek:
- Hány oldal?
- (Xszer) 1200 Ft különeljárási díjat kérek szépen.
- Cigit vettél? (ínségesebb időkben: cigi vagy kenyér?)
- Te bemész ma?
- Egy diákot kérek Egerig.

A problémám egyszerű: fekete (tulajdonképpen Gun Metal, de ez a történetvezetés szempontjából lényegtelen) lapra fehérrel nyomtatni. Megoldás: egyelőre nincs.