Csütörtökön és péntekenként gyakran átfut a fejemen, hogy miért nem kel már fel ez a gyerek, csak nincs valami baja? Aztán eszembe jut, hogy bölcsiben van.

Most mondja David Attenborough, hogy a grizlik ilyen tájban kikapcsolják a "megteltem" jelet, hogy minnél nagyobb zsírréteget tudjanak növeszteni a télre. Lehet én is hibernálódni készülök?

Uszodába dzsekiben? Ráadásul pufidzsekiben meg abban a fürdőköpenyre hajazó vádliig nyúló förmedvényben. Meg az olimpiai betűtípus se tetszik.
Megint megfogtam a lényeget.

Nem vagyok egy kifejezett Moleskine rajongó (inkább TeNeuesre esküszöm), de ezt ma képtelen voltam otthagyni.

Megejtettem az első éjszakát a lyányka nélkül. Mondjuk jobb lett volna ha a németek jutnak a döntőbe és őket alázzák a spanyolok azt nyomatják a Brandenburgi kapunál, de nem lehetek telhetetlen hiszen nemcsak hogy söröztem, de még egy napsütéses kertben ittam a reggeli kávémat is anélkül, hogy valaki mindenáron fel akart volna kapaszkodni a gatyaszáramon.

Gyerekkel repülni azért jó, mert nem elég, hogy elengedik a 6 kiló túlsúly díját (nem a bőröndbe tettük a lyányt, még mielőtt), de még annyit se mondanak "azért a pofátlanságnak is van határa". Mondjuk nem Ryanairrel jöttünk.

Szívből örvendek a cáparuha betiltásának.

Itt az ellenőrök a közlekedési társaság hatalmas logójával ellátott láthatósági mellényben járnak és még így is kapnak el bliccelőket! 10 év bliccelő múlttal számomra érthetetlen ez a világ.

Ekkorát változott a világ mióta be vagyok zárva a Docklandsbe, hogy nem találok senkit, aki megnézné velem színházban John Malkovichot? Az egyiknek a színész nem jó, a másiknak a téma nem tetszik, dehát én meg a színházat utálom, oszt mégis...

Mióta rájött, hogy kitartó birizgálással ki tudja szedni a betűket a játszószőnyegből újult erővel kapirgája a lepedőjére rajzolt gombokat is. Nem Petiről van szó.

Kétszer főztem répát a lyánynak, 2 edényemet kellett a szemetre vetni. Kijelenthetem, hogy a répafőzés magas tudomány, amihez sajnos nem értek (kár, hogy szereti a répát a lyányka, amit onnan tudok, hogy nem csak az előke nézegetése köti le mikor a szájához közelítek a kanállal).

Ma miután a lyány elaludt rém filozofikusak lettünk és el kellett mondani azt az 5 mondatot, ami legjobban jellemzi az egyetemi éveinket. Az enyémek:
- Hány oldal?
- (Xszer) 1200 Ft különeljárási díjat kérek szépen.
- Cigit vettél? (ínségesebb időkben: cigi vagy kenyér?)
- Te bemész ma?
- Egy diákot kérek Egerig.

A problémám egyszerű: fekete (tulajdonképpen Gun Metal, de ez a történetvezetés szempontjából lényegtelen) lapra fehérrel nyomtatni. Megoldás: egyelőre nincs.

4 hónapot vártunk és 75 lyúrót fizettünk egy elméletileg ingyenes anyakönyvi kivonatért, ami ráadásul nem is jó. Még mindig Magyar Köztársaság van rajta, pedig februárban állították ki.
Mindegy, azt mondták mostmár csak 6 hét körül lesz (nem hiszek nekik) mire útlevélhez jutunk és kivihetjük a szigetről a lyányt. Tiszta mázli, hogy nem nézték meg a beadott igazolványképet (amin nem látszik a kezem, ami tartja, pontosan szemből készült, nem mosolyog, nem sír, közvetlenül a kamerába néz, nincs becsukva a szeme a szája viszont igen. Kár, hogy ezekre a vezényszavakra még most sem hallgat, nem még 2 hónapja), mert már nem is úgy néz ki.

Miután hazaérkeztem a hen  partyról, amiről egy előző napi telefonhívás alapján derült ki számomra, hogy nem a következő hét szombatjára gondoltak a szervezéskor (éjszaka ügyesen meg tudtam csinálni a fotóalbumot, amit bevállaltam ajándéknak) és előadtam Petinek, hogy nem is Naasban volt a buli hanem Newbridgeben  még volt képe azzal viccelődni, hogy időre mentem-e (nem, kicsit hamarabb, de mit számít az a 15 perc) a vasútállomásra (tényleg nem busszal mentünk!).