4 hónapot vártunk és 75 lyúrót fizettünk egy elméletileg ingyenes anyakönyvi kivonatért, ami ráadásul nem is jó. Még mindig Magyar Köztársaság van rajta, pedig februárban állították ki.
Mindegy, azt mondták mostmár csak 6 hét körül lesz (nem hiszek nekik) mire útlevélhez jutunk és kivihetjük a szigetről a lyányt. Tiszta mázli, hogy nem nézték meg a beadott igazolványképet (amin nem látszik a kezem, ami tartja, pontosan szemből készült, nem mosolyog, nem sír, közvetlenül a kamerába néz, nincs becsukva a szeme a szája viszont igen. Kár, hogy ezekre a vezényszavakra még most sem hallgat, nem még 2 hónapja), mert már nem is úgy néz ki.

Miután hazaérkeztem a hen  partyról, amiről egy előző napi telefonhívás alapján derült ki számomra, hogy nem a következő hét szombatjára gondoltak a szervezéskor (éjszaka ügyesen meg tudtam csinálni a fotóalbumot, amit bevállaltam ajándéknak) és előadtam Petinek, hogy nem is Naasban volt a buli hanem Newbridgeben  még volt képe azzal viccelődni, hogy időre mentem-e (nem, kicsit hamarabb, de mit számít az a 15 perc) a vasútállomásra (tényleg nem busszal mentünk!).

Csak engem háborít fel, hogy a Malév csődbe megy, a Ryanair (ami a világ legundorítóbb légitársasága) meg állami támogatást kap???

Én magam is rettentően unom, hogy legalább fél éve (de inkább 1) azon rinyálok, hogy mennyire meguntam ezt a várost, megadott mindent már amit tudott és a barátaink is lassan de biztosan elhúznak mind, nekünk meg maradni kell még 1 évet. Úgyhogy most azon gondolkozok, hogy befektessem-e a családi pótlékot egy ilyen falmatricába:

Mivel augusztus óta nem kapcsoltuk be a TVt (US Open) és a karácsonyra kapott újabb kütyünek kellett a konektor eljött az idő, hogy lemondjuk az előfizetést. Beszélgetés a UPC-vel:
- Szeretném a TV és internet csomagunkból kivetetni a TVt.
- Telefont esetleg a helyére?
- Nem köszönöm, nem használunk vezetékes telefont (komolyan ezt még ki rendeli? Mármint olyan, aki ezt használni is fogja).
- Pedig akkor olcsóbb, mintha csak internetet rendelnek (mi a picsa?)
- Jó, akkor kérem. Bár nem fogjuk használni.
- A tarifáink pedig..
- Ne fáradjon felesleges elmondani,mert nem fogjuk használni.
- Készüléket kérnek hozzá 10 lyúróért?
- Nem, mert NEM FOGJUK HASZNÁLNI. Csak azért rendeljük, mert akkor olcsóbb a net.
- A telefonszámuk titkos legyen vagy nyilvános?
- Ön szerint mit ér el azzal valaki, hogy kikeres majd felhív egy telefonszámot, amihez még csak készülék sincs?
- Akkor lehet nyilvános?
-...

Értem én, hogy csak egy bölcsész diploma kell a call centerességhez, de könyörgöm mindennek van határa (és igen, nekem is bölcsész diplomám van).

Mióta az egyik kezemmel a vállamon egyensúlyozom a lyányt, a másikkal meg a tabletet tartom amiről Bóbitát meg Csiribiri zabszalmát olvasok fel (a frac emlékezett, hogy ezeknek ennyi versszakuk van) modern anyának érzem magam.

Van annyi unikum, amivel már a szilveszteri telefonbetyárkodás se megy:
"Kiss Ádám? Cserélje nagyobbra."

Tegnap megérkeztek a ruhák, amit a Gap/Banana Republic oldaláról rendeltem, összesen 8-9 darab. Egyetlen egyet akartam visszaküldeni. Egyetlen egyet hányt le a lány.

Adél elmélete volt régen, hogy a szülőszobán osztogatják (akkor még) stenciles papíron az olyan mondatokat, amik anyává tesznek. Úgy mint a "hazahoztad a műanyag dobozokat?", "engem nem érdekel másnak hanyas lett a felmérője" valamint ennek a párja a "bezzeg XY biztosan meg tudta tanulni". Tapasztalatból elmondhatom, hogy új elemmel bővült a lista: "csinálj róla képet" (bár minálunk inkább a "hol a picsában van a memóriakártya már másfél hete" helyi dialektusban beszélik).

Olyan szívesen írnék a hétvégéről, de képtelen vagyok összefoglalni mi is történt a közösségi házban. Pedig fasza volt. Nagyon (elnyálasodtam, úgy érzem).

Azért Booze-nak hívni az alkoholista szereplő fiát elég vicces (Váratlan utazást nézünk, Margret nénit gyakran ütném).

Kb 4 hónapja futottam utoljára, mikor megláttam Petit az utcán és megpróbáltam utolérni. De olyan 5 lépés után még mindig távolodott én meg réjöttem, hogy a lábamat se tudom túl magasra emelgetni és szégyen szemre fel kellett hívnom, hogy várjon meg (az az 5 lépés annyira kifárasztott, hogy odakiabálni se tudtam, na nem mintha szeretném az utcán józanul ordibálást).
De ma hosszas rákészülődés után elmentem megint és az első 30 másodperc csodálatos volt, csak a maradék 19 perc 30 másodperc ne lett volna. Úgy éreztem mintha 100 kiló lennék a tüdőm meg mint egy szénbányászé. És még az eső is esett, egyszóval: I'm a fuking hero, fellas.

A kedvenc reality showm (nézegetek ki az ablakon. Én leszek minden társasház réme, a nyanya aki mindig leskelődik.) valamelyik hajnalban rendkívüli élményekben részesített miközben egy majdnem 2 hetessel táncoltam:  a teljes Cure zenekar és egy tejesdoboz haladt el az utcán, láttam Supermant hányni és egy hobbitot (esetleg ősembert?) nővérkével csókolózni.

Gyereket nevelni rengeteg áldozattal jár, ma például meg kell innom egy Guinnesst! Őrület egyébként, hogy az írek szerint minden probléma megoldható Guinnessel vagy krumplival. Világválságok a kettő megfelelő arányú vegyítésével.

Most, hogy háztartásbeli lettem és más dolgom sincs csak várni, elhatároztam, hogy kiművelem magam hogyan is kell ezt csinálni a legautentikusabb forrásból: Született feleségek. Egyátalán nem zavarna, hogy minden magára valamit is adó háziasszonynak gyilkosnak/bűnrészesnek kell lennie legalább egyszer az életben, dehogy pedikűröshöz kelljen járni hetente, na az azért már mindennek a vége.