Olyan szívesen leírnám azt az orczát és lemondó fejingatást, amit Petitől kaptam erre válaszul mikor hullafáradtan nagyon szuszogva hazaértem a héten már sokadik kocsmázásból, vacsiról, cipővásárlásból, stb:

- Többet kéne pihenned.

- Dehát hogy pihenjek az irodában??

Hogy maradjunk az IT vonalon: másfél hét sikertelenség, agymenés, idegbetegség után ma a Build Successful sor a Command Promtban először „megvagy te rohadék” hangos felkiáltást váltott ki belőlem utána pedig igazi örömkönnyeket folyattam és ki kellett mennem a wc-re, hogy ne legyek feltünő (mondjuk egyébként is a hormonokra fognám, mint azt is mikor gusztustalan módon végre megmondhattam valakinek a véleményemet a faszságairól). Command Prompt, ear file, build pedig én BTKs vagyok! Jajj, néha úgy hiányzik Pisti.

Törjön le azoknak a keze, akik Word-ben enterrel (page break helyett) és space-el (tab helyett) formáznak szöveget! Utána meg csodálkoznak, hogy „dehát nem is így akartam, hogy kinézzen”.

Azokról az elvetemültekről már nem is vagyok hajlandó ítélkezni, akik Heading helyett kézzel beszámozzák a sort, majd felnagyítják a betűméretet (kis ízléssel félkövér is jöhet). Aztán meg kerek szemekkel néznek, hogy miért nem jelenik meg a tartalomjegyzékben.

Miután mindenki biztosított bennünket szűnni nem akaró vágyáról miszerint szeretne velünk csapatni a Balatonon mikor végre elkelek, már tudok nevetni azon, hogy a kiküldött meghívókon se a hely se a dátum nem érvényes már. Pedig direkt hűtőmágnesre nyomtattam, hogy nehogy elfelejtsék. 

Ha mostanában a terhességi teszt a legfőbb indok a házasságra, akkor miért nem lehet olyan menyasszonyi ruhát kapni, aminek Last minute van a hasára hímezve? (Igazából már egy viselős, nem torta jellegű ruhának is örülnék. Házhoz szállítva méretre igazítva, természetesen).

Miután túléltem a sirályokat még olyan nagyon jóízűen kárörvendően tudtam röhögni a tengerparti napsütésben, hogy vajon melyik hullafehér bőrű kolléga lesz a legjobban leégve ma. Kiderült, hogy én vagyok az, akire mindenki ujjal mutogat.

Tegnap kiderült, hogy igenis van valami, amitőt félek: a fiókáját védő sirály kibaszott közel repül el a fejed mellett sikongatva, egymás után sokszor a sziklák között.

Különben meg nagyon régen baszott fel ennyire könyvszereplő, mint a Kite Runner-ös csávó. És ez jó.

Álltunk az Ikea végében a polcok között, ahol le kell emelni a kiválasztott darabokat (az csak egy kis közjáték, hogy majdnem 6 széket hoztunk el 1 helyett, mert össze voltak fóliázva a dobozok):

- Az albérletes élet gyönyörei, hogy én még életemben nem vettem bútort. Te?

- Hát basszus, én sem.

Ma én főztem (azaz elhoztam az étteremből), úgyhogy te mosogatsz (azaz bepakolhatod a gépet). Ilyen fair szellememben éldegélünk együtt.

Rohadjon meg az összes olyan magát vállalkozónak mondó genyláda, aki az utolsó pillanatban minden addigi megegyezést felrúgva az ügyfél mozgásképtelenségét kihasználva egyszerű zsarolással próbál undorító minőséget aranyáron rásózni. Hol van már a kézfogással/áldomással köttetett üzletek kora?

Igen, esküvőt szervezünk.

Kitaláltuk továbbá azt is, hogy mi a baja a fiatal buzinak a cégnél, aki 2 koktél után ledugdossa a nyelvét mindenféle lányok torkán: ő bizony látens heteró.

Az új kégliben képesek vagyunk akár félórákra leülni a kanapéra az üvegfallal szemben és nézni a felhőket. Hiába, elszoktunk az ég közvetlen látványától az elmúlt években. És még fürdeni is lehet, rendesen kádban. „Luxus ez kisfiam, luxus”

A napjainkat a névválasztás teszi ki. A rengeteg kiválló ötlet közül kiemelkedik a „hogyan tudnánk a leginkább kibaszni vele külölnegessé tenni” kategóriában az ír nevek sokasága, mint például Dearbhaile (ejtsd Dörvla) vagy Aoife (Ífa). Ha végképp sokat rugdalózik és nem hagy aludni elmegyek szülni Dun Laoghaire-be (Dan Líri), csakhogy órákat töltsön a bürokrácia útvesztőiben a születési helye miatt.

Sosincs mázlim. Most ugye egyetlen helyzetben élvezhetném a berúgást és a cigizést, álmomban (szó szerint). De vagyok annyira béna, hogy még álmomban is lelkiismeret furdalásom van miatta és az jár a fejemben, hogy ezt nem is lett volna szabad. Pedig imádtam cigizni is, amit sose tehetek már, mert azt még én is beláttam, hogy még egy tüdőembólia nem igazán éri meg a teraszon legurított fröccsök mellé elszívott dohánytermékeket.

Most van 1 hónap átfedés a 2 albérlet között (mennyivel szebb kifejezés, mint az, hogy 2 helyre fizetünk egyértelműen feleslegesen), és felmerült, hogy akkor mikor is költözzünk át. A válasz egyértelű: mikor átkötik a UPC-t. Mindössze ennyire vagyunk a nethez kötve mi magunk is.