Az élet apró örömei, avagy mely mondatokat szeretem hallani:
1. ma csinalok én vacsorát
2. elküldtem a címedre a teszt feladatot.

Az egyik állami intézet előtti kukán találkoztam a következő felirattal: No bombs please.

Ínyemre való ez a környezettudatos életmód, bár mi annak idején papírgyűjtésnek meg háztartásigép szervíznek hívtuk. Kiváltképp a szelektív szemétgyűjtés tetszik, harmadannyi időnként kell levinni a szemetet...

Hogy én mennyire utálom azt az embert, aki a házunk alatt nyitott éjjel nappalit. Mert persze borzasztóan lustak vagyunk elmenni rendes boltba vásárolni (ahol emberi áron adják a termékeket) és legalább kétszer betérünk a szemtelen tolvajok birodalmába. Persze végig az arcunkra van írva a megvetés és az ide én többet be nem teszem a lábam kifejezés, ami oka lehet annak, hogy még soha egyetlen eladó sem mutatta a mosoly legapróbb jelét. Miért, miért kellett neki itt boltot nyitni?

Mégiscsak létezhet ez a karma dolog. Én tegnap olyan nagyon jól mulattam a (mint ma kiderült, hamis) vízálló réteggel ellátott kapucnim alatt, mikor Baloghp kergette a derékbatört esernyő darabjait az utcán, aztán pedig a víztől 4szeresére dagadt szövetkabátjában hazacammogott. Tényleg vicces volt, bezzeg nem ő fetrengett ma álló nap hasogató fejfájással és hidegrázással.

Ma alig akata elfogadni Muhammed a huszasomat a boltban, mert egy kiválló ötlettől vezérelve elindultunk sétálni a városba. De még a kávézóig (forró csoki, cappuchino, hmmm) sem jutottunk mikor elkapott egy jobbfajta vihar és nem csak az esernyő tört ketté, hanem a pénztárcám a táskámban is totál elázott. Lassan elhiszem az itteni időjárásról szóló csúnya pletykákat.

Ma megtörtem. Spórolás ide, spórolás oda... Hageen Dazs. Bailyes-es. Megyek dőzsölni.

Most komolyan, hogy lehet egy éttermet Golden Ass-nek hívni? Értem én, hogy több jelentés, dehát pont ez az! Vajon mi lehet a Breakfast Special?

Ma sétáltam hazafelé a belvárosban és előre elköltöttem a nemlétező fizetésem amit a nemlétező munkahelyemről kapok. Bár ha jobban belegondolok akkor a következő 4 havit, hiszen karácsonyra is kérhetek...

Mindez idáig remekül haladtam a főzésben. Szó mi szó hülyegyerekhúst (az az előrepanírozott fajta) vettünk és annak a csomagolására rá van írva hány percig kell sütni, a sütőn meg van valami időzítő. Szóval Nigellának éreztem magam egészen ma estéig, mikor is nagy fába vágtam a fejszét: sült alma. Megpucolni, tálba tenni, cukrot rá és indulhat a menet, de valahogy nagyon elvette az időmet a WTA Doha meg a szakítós, vagyis mit is beszélek: a CV küldüzgetés meg Barackék. Ha nem is égettem oda (hahahahaha), de jó sötét karamellt sikerült előállítanom.
Holnap salatával próbálkozom.

Totális kudarcot vallott a jobb oldali közlekedésre eddig használt taktikám, miszerint amelyik oldalra ösztönösen néznék, na pont a másikra kell. De teljesen belezavarodtam így most paranoid személyiségeket meghazuttolóan nézelődök a szélrózsa minden irányába az utcasarkokon és várom az bárhonnan felbukkanható ellenséget. Azután pedig csak reménykedem, hogy nem vasal ki valamelyik emeletes busz miközben áthaladok az úttesten. Van ugyan lámpa minden kereszteződésben, de azt senki nem veszi komolyan és égőnek tartom mikor csak én állok a pirosnál miközben még a nyugdíjjas nénike is áthalad. Már csak reménykedni tudok, hogy a beilleszkedési kényszerem nem fog pár törött bordába kerülni.

Ma ismét sikerült lezavarnom egy interjút, de mielőtt nagyon örvendezni tudtam volna eme fejvadász nyújtotta lehetőségnek, gyorsan a tudtomra adta Jill, hogy a városban momentán 2 db Technical Writer állás van. Ez egybecseng a sajat tapasztalataimmal, sajnos. Az egyik egy Sophies nevű francia cég, de oda finance tapasztalattal keresnek igavonót a csigazabalók. Szóval az bizony felejtős. Most a másikban reménykedem, amivel szintén van egy kis probléma, mégpedig, hogy most alakul és valószínű, hogy beletelik egy "kis" időbe, amíg konkrét lehetőséghez jutok. Ma nem volt sikeres napom.

Ma adtunk a kultúrának, nehogy azt monggyák, hogy kelet európai bunkók vagyunk, he, érted. Először a Castle kertjében süttettük a hasunkat, mert nagyon gyönyörűséges volt az idő, és megláttuk a Normiéktól kapott könyvben, hogy van a közelben valami könyvtár. Suprise suprise a könyvekről meg a könyvnyomtatásról volt egy olyan gyűjtemenyük, hogy totál leesett az állam. Az Új Testamentumból papíruszmaradványok a 55ből (nem 1955...), kínai jade könyvek (ez komolyan jade kövekre vésett iromány, brutál), egyiptomi papírusztekercsek. Pl nem is tudtam, hogy nem csak a piramisba tettek irományokat, hanem a múmiába is tekerték, hogy tudja a halott mi fog történni. Szóval kössz a könyvet, jól jött ma is!

Elmondom még, hogy itt a sporthírekben nincsen se kézilabda, se vízilabda. Csak foci (ahol kb 2 év után láttam összefoglalóban Gerát újra), lovasverseny meg vitorlázás. Uramég, hogy fogok itt TVt nézni?

Szívesen mondanám, hogy rájöttem hogyan kell képeket közzétenni, de... hát nem én voltam, aki összehozta ezt a remek slide showt.
Ez a kulcs nyitja a hajlékot, a nappali és a háló van a képeken. Most még elég lakáskultúrás, de majd hamarost otthonos lesz. Remélem. Szép, mi?


Windows Live Spaces