Egyrészt elismerem Erőss Zsolt teljesítményét a hegyeken. Főként azt, hogy volt bátorsága és kitartása a saját, egyátalán nem szokványos életét élnie.
Másrészt engem ezekben a hegymászós történetekben mindig is inkább a serpák érdekeltek, akik mondjuk havonta felmennek ezekre a csúcsokra (tudom, hogy nem mind mászik fel állandóan a csúcsra, de elképzelhetetlennek tartom, hogy legalább párszor ne tennék meg) és jóval összetettebb a feladatuk, mint a mászóknak. Nem is értem egyátalán, hogy még az Amazonon is alig van róluk valami.
Persze azért tisztában vagyok vele, hogy fele ilyen fürgék nem lennének a Holt tenger környékén, ami nem elég, hogy jóval a tengerszint alatt van, de még forró is. Vagy csak Adél szavaival: megnéznék egy buszravalót mikor szélnek eresztik őket a Hortobágyon.

Beszélgetés a Tescos kiszállítóval.
- Fiú lesz vagy lány?
- Fiú.
(némi leplezetlen irígységgel): - Nekünk a második is lány lesz szeptemberben. 3 nővel élek majd együtt.
Ráadásul a feleségem most kutyát akar. Szukát!