(Emesének)
Az első vívásórán meg az volt, hogy 45 percig gyakoroltuk a mini lépéseket előre-hátra, az egészen apró kardsuhintásokat meg a hátsó kéz megfelelő tartását, hogy a végén meglegyen a mozdulatban az elegancia is. Mindezt azért, hogy mikor tényleges vívásra került sor az első 10 másodpercben elfelejtsünk mindent és megvadult bikacsordaként essünk egymásnak/gyáva nyúlként rohanjunk a kard elől (én leginkább az elsőt műveltem, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2 találatot is bevittem hátra).
Végülis olcsón megúsztam, csak 1 lila foltom lett a combomon.

Évek kitartó ellenkezése után megadtam magam és meghajoltam a haladás előtt: Nokia C2-esemet egy Lumia 510-re cseréltem (vagyis ezt kaptam házassági évfordulós ajándéknak, ami külön fasza. Mármint, hogy van nekem olyan, hogy házassági évforduló). És ez valami hihetetlen jó dolog. Lehet olvasni a reflux klinika várótermében a Born to Run-t, fényképezni falmászó majdnem 2 éves Lyányt és még a telefonálás funkciót is hamar megtaláltam.
Bámulatos hol tart már a tudomány!

Már az is ironikus, hogy "nekem a Balaton a riviéra", úgyhogy azt hiszem mikor a Lyány Balatonnak hívja az erkélyre kitett kiskád vizet az már inkább a szánalmas kategória.

Csak két dolgot mondok az időjárásról:
Kiégett a fű. Itt nincsenek tisztában a locsolás intézményével.
A házunktól nem messze van Dublin egyik legszelesebb utcasarka (Macen street, hátha van aki ismeri a kódjelet), valószínűleg ezért is szervezték oda a C&A reklámfotózását, de szélgépet kellett hozniuk, hogy kellően csodálatosan lebegjen a lány haja, aki egy kecskét vezetett pórázon.

Tegnap újra eltöltöttünk kb 1 órát a nagykövetségen, aminek kiheverésére egy élet is kevés. Kezdjük ott, hogy a bejárat előtti információs táblán 5 db A4-es papíron mindössze annyit részleteznek, hogy mikor nem dolgoznak (se ír se magyar ünnepen, és egyébként is csak hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt, telefonokat pedig 14:00 és 16:00 között fogadnak a fent nevezett napokon, ha nincs ugye valami ünnep), mit nem csinálnak meg és miért nem vállalnak felelősséget. Mást nem éreztek fontosnak kiírni. És ez még a bejárat előtt, a többiről nem állok készen még beszélni.
Nem hiába mondják, hogyha honvágyad van csak menj el a követségre, egyből elmúlik.

Tudom én, hogy az apák napja a hanyatló nyugat ópiuma, de most komolyan nem érdemel valaki egy daddy cool pólót, aki egyik kézzel Buddha Babyt altatja a másikkal meg a Lyányt eteti?

Egyrészt elismerem Erőss Zsolt teljesítményét a hegyeken. Főként azt, hogy volt bátorsága és kitartása a saját, egyátalán nem szokványos életét élnie.
Másrészt engem ezekben a hegymászós történetekben mindig is inkább a serpák érdekeltek, akik mondjuk havonta felmennek ezekre a csúcsokra (tudom, hogy nem mind mászik fel állandóan a csúcsra, de elképzelhetetlennek tartom, hogy legalább párszor ne tennék meg) és jóval összetettebb a feladatuk, mint a mászóknak. Nem is értem egyátalán, hogy még az Amazonon is alig van róluk valami.
Persze azért tisztában vagyok vele, hogy fele ilyen fürgék nem lennének a Holt tenger környékén, ami nem elég, hogy jóval a tengerszint alatt van, de még forró is. Vagy csak Adél szavaival: megnéznék egy buszravalót mikor szélnek eresztik őket a Hortobágyon.

Beszélgetés a Tescos kiszállítóval.
- Fiú lesz vagy lány?
- Fiú.
(némi leplezetlen irígységgel): - Nekünk a második is lány lesz szeptemberben. 3 nővel élek majd együtt.
Ráadásul a feleségem most kutyát akar. Szukát!

Szeretném megkérdezni így 5 év angol szak és 4,5 év Írország után, hogy mi a bácsi és néni angol megfelelője?

3 évbe telt:

Nem csak arról van szó, hogy az első növény ami a "gondoskodásom" alatt kivirágzott, hanem az első, ami túlélt nálam pár hónapot (kaktuszaim is voltak pedig).

Ezen a téren át visszük a lyányt a bölcsibe és hetente minimum egyszer látom, hogy az egészet felmossák ilyen magas nyomású slaggal, pedig csak 3 nap járunk arra. Akkor is ha egész héten esik az eső vagy ha épp pont esik az eső, mindegy azt bizony fel kell mosni. Értem én, hogy legalább 1 árnyalattal világosabb lesz, de könyörgöm erre ivóvizet pazarolni? Ráadásul a mai napig nem sikerült rendes csatlakozót szerezniük és a vezetékből ömlik a víz a mellette lévő csatornába. Minden alkalommal forrongok a dühtől mikor látom.
És még háborognak, hogy megint terítéken van a vízdíj bevezetése.

A szemészeten:
- Jó hír: rendben lesznek ezek a szemek.
- De jó, akkor mégsem kell a lyánynak szemüveg?
- Hát errefelé a rendben lesz azt jelenti, hogy szemüveggel korrigálható.

Tegnap rendkívül örvendtem, hogy anyanyelvi környezeten kívül élünk. Azt történt ugyanis, hogy a kiszállítós ember ötször hívott fel 10 percen belül, hogy akkor mégis hol lakunk (egyébként nem a világ végén!), aminek az lett a vége, hogy megegyeztünk lemegyek a lépcsőház elé, ismertetőjelem egy szőke lyány karban. Mikor letettem a telefont kifakadtam az említett lyánynak, hogy "most mondja meg, aki ekkora fasz minek megy kiszállítónak?". Ebből ő egyetlen szót jegyzett meg és ismételt vigyorogva: fasz. Még akkor is egyhuzamban mondogatta vadiúj ismerősére nézve miközben aláírtam az átvételi elismervényt.

Isten látja lelkem szeretnék én sokkal kevésbé rasszista lenni, de rendkívül nehéz ha az ember környezetében ennyi az indiai. Nem csak azért, mert annyi curryt zabálnak, hogy már kilométerekre bűzlenek attól a szartól, hanem mert tegnap éjjel hajnali 2-kor felcsöngetett az egyik, hogy ételkiszállítás (dícséretes a munkamoráljuk egyébként), majd megpróbált meggyőzni, hogy igenis én rendeltem Chicken Masalat, mielőtt rátért a lényegre, hogy ugye ez  2-es lépcsőház? Mindezt úgy, hogy egy majdnem másfél méteres üvegajtóra festett 4-es mellett áll, ami valószínűleg viccből van odafestve.

Így a hatodik hónap táján időszerű volt beszerezni az első terhescuccom:

Decemberben volt családi fotózás, tök szép képeket csinált Izabela. Pár hét közjáték után végre megkaptuk a CDt a nagyfelbontású képekkel múlt héten. Hosszas kutatás után megtaláltam azt a photobookot, amibe szívesen kinyomtatnám (teljesen kihajtható így 2 oldalas képek is szépek benne, mert nincs középen bénán összefűzve és lehet úgy szerkeszteni, hogy pl másfél oldal az egyik kép keret és margó nélkül, a maradék fél oldal meg 3 kicsi kép). El is kezdtem volna szerkeszteni, mikor kiderült, hogy a háztartásunkban velünk élő 2 laptop, tablet, stb már nem foglalkozik olyan elmaradott technológiával, mint CD olvasás.

Kíváncsi lennék arra a piacfelmérésre, ami után jó ötletnek tűnt 10 km-es futást hirdető plakátokkal teleragasztgatni a terheskórházat.

Eléggé szánalmas mikor Attenborough lelkesen mutogatja azt a csodálatos lazacvonulást, nekem meg csak az jut eszembe, hogy hogy tudják a medvék megenni azt a szart.

Először azt hittem a legnagyobb kibaszás, hogy a döntő előtti napon járt le a Eurosport előfizetésem, de így legalább nem láttam nyerni ezt a fírget.

Abból is látszik, hogy többet használom a csavarhúzót, kalapácsot & co, mint a varrótűt, hogy mérőszalaggal próbáltam lemérni a haskörfogatomat. Nem könnyű, cserébe a legkevésbé sem pontos.

- Itt a bölcsiben beszél már a lyány?
- Miközben járkál halandzsázik meg néha komolyan ránknéz és úgy is nyomja, álltalában így kezdődik a beszéd.
- Csak azért kérdezem, mert otthon már magyarul 1-2 szótagos "szavakat" mondogat.
- Végülis lehet az magyar, amiket összehord.

Mióta ittvan a lyány értelmet nyert a havilap koncepció. Hol van már az az idő mikor az IPMet vagy Geo Magazint egy szombati hosszabb fürdőzés alatt el lehetett olvasni, mostanság csak 1 cikk is kitart akár hetekig.

Az meg hír, hogy Újgyerek egész biztosan fiú.

"Nem felejtettem el a szülinapodat, csak nem tudtam, hogy ma van"