Ma miután a lyány elaludt rém filozofikusak lettünk és el kellett mondani azt az 5 mondatot, ami legjobban jellemzi az egyetemi éveinket. Az enyémek:
- Hány oldal?
- (Xszer) 1200 Ft különeljárási díjat kérek szépen.
- Cigit vettél? (ínségesebb időkben: cigi vagy kenyér?)
- Te bemész ma?
- Egy diákot kérek Egerig.

A problémám egyszerű: fekete (tulajdonképpen Gun Metal, de ez a történetvezetés szempontjából lényegtelen) lapra fehérrel nyomtatni. Megoldás: egyelőre nincs.

4 hónapot vártunk és 75 lyúrót fizettünk egy elméletileg ingyenes anyakönyvi kivonatért, ami ráadásul nem is jó. Még mindig Magyar Köztársaság van rajta, pedig februárban állították ki.
Mindegy, azt mondták mostmár csak 6 hét körül lesz (nem hiszek nekik) mire útlevélhez jutunk és kivihetjük a szigetről a lyányt. Tiszta mázli, hogy nem nézték meg a beadott igazolványképet (amin nem látszik a kezem, ami tartja, pontosan szemből készült, nem mosolyog, nem sír, közvetlenül a kamerába néz, nincs becsukva a szeme a szája viszont igen. Kár, hogy ezekre a vezényszavakra még most sem hallgat, nem még 2 hónapja), mert már nem is úgy néz ki.

Miután hazaérkeztem a hen  partyról, amiről egy előző napi telefonhívás alapján derült ki számomra, hogy nem a következő hét szombatjára gondoltak a szervezéskor (éjszaka ügyesen meg tudtam csinálni a fotóalbumot, amit bevállaltam ajándéknak) és előadtam Petinek, hogy nem is Naasban volt a buli hanem Newbridgeben  még volt képe azzal viccelődni, hogy időre mentem-e (nem, kicsit hamarabb, de mit számít az a 15 perc) a vasútállomásra (tényleg nem busszal mentünk!).