Egyenes út a közellenséggé váláshoz: epres cheesecake-et zabálni a terhes diabétesz klinikán.

És íme feleim felvirradt a nap, amikor megáll a söröskorsó a hasamon miközben ülök (citromos víz volt benne!).

Semmit nem utálok annyira itt, mint ezt a borzasztó erős szelet (na jó, jobban utálom mikor mellé még esik is és a cseppek felgyorsítva borotvaként mészárolják az arcodat a 10 fokban. Nem ne próbálj meg ilyen időben esernyőt nyitni). És áprilisban volt egy 3 hetes kis időszak, amikor a sírás kerülgetett minden nap mikor kiléptem az utcára, mert az életet veszi ki belőled. Rendesen előrehajolva komoly izommunkát kifejtve lehet csak benne haladni.

Ma megérkezett a Katia, a hurrikán.

Póker este lesz minálunk holnap. Ketten mondták, hogy ők tudnak játszani szóval gondoltuk majd megtanítanak 1 perc alatt és titkon mindenki abban reménykedett, hogy feltölti a kasszát a hétvégi kocsmázásra. Az egyikről kiderült, hogy ő ugyan tudja a szabályokat, de még soha nem játszott, a másik viszont játszott, de részegen és nem is nagyon emlékszik mi történt. Innentől már csak abban bízom, hogy a harmadik, aki azt ígérte hoz chipseket nem Chio Chipsre gondolt.

A Czech Inn-nek nevezett egység a legjobb indulattal se tekinthető vendégbarát intézménynek, ilyen párbeszédek fémjelzik:

- Elnézést, megkaphatnám a sonkámat káposztával, a többiek már a sajátjuk felét betúrták.

- Mit gondolsz mi vagyok én, polip? Majd mindjárt hozom.

Ma is megyünk.

Rém büszke voltam Petire mikor pár hete a rakjunk rendet a spájzban project alkalmával szemetre vetett egy csomó mindent a pakoljuk el majdcsak jó lesz valamire szellem helyett. Többek között 1 zsáknyi mindenféle kábeleket is (csak a fele volt a mienk, a többit a kéglivel örököltük).

A hétvégén kábelboltba jártunk, hogy a UPC dobozt átvihessük a nappali másik oldalára és rettegve figyeltük, hogy a megkegyelmezett darabok dobozából előkerül-e az „egyik oldala USB másik meg valami kis kocka” fedőnevű darab a nyomtatóhoz. Kicsit túllőttünk a célon.

Ma megérkezett a volt főnököm, aki majd helyettesít amíg gyereket nevelek (tekintsünk most el attól, hogy mennyire lesz kényelmetlen a feje tetejére állt szituáció, miszerint most én lettem a főni). Már a munkanap első 10 percében felrémlettek azok a nagyon gondosan és hatékonyan eltemetett emlékek, amik miatt gyűlöltem mellette ülni annak idején. Pl a kezét tudnám apró darabokra tördelni mikor kopogtat az asztalomon ha azt akarja, hogy figyeljek, mert mondani akar valamit. A faszért nem szól mint minden normális ember, hogy „figyeljél már te szerencsétlen kérdeznék”? Nem. Kopogtat, mint egy idomított kutyának.