Kizárólag kárörvendőknek: életemben először van 3 hét szabadságom, amit sikerült csütörtöktől itthon eltölteni. Ebben a július végi Dublini őszben. Ha belegondolok, hogy 1 éve nem volt rajtam rövidujjú póló.  Ha belegondolok, hogy a maradék 2 hét is ilyen fasza sok napsütést igér. Ha belegondolok, hogy ezért Toscanat meg Barcelonat mondtam le. Ha belegondolok, hogy balatoni esküvőnk lesz szombaton, ahol legfeljebb nézhetjük a jeges vizet.
Lehet inkább nem is kéne belegondolni.

Tegnap az a helyzet állt elő, hogy álltam a reptéri tábla előtt és 1 óra különbséggel 2 járatra is volt jegyem. Kicsit azért megszakadt a szivem Barcelonáért...

A kint is hideg van számomra nem elfogadható magyarázat arra, hogy miért fagyunk meg az irodában.

Próbáltam hangferismerős telefonos rendszerrel jegyet foglalni a moziba. Egész addig nem szakadt el a cérna, amíg arra nem kért, hogy mondjam el háromszor egymás után, hogy Harry Potter and the Deathly Hallows part 2 in 3D (ilyen gyermeteg lelkünk van mostanában). Nem varázsolni akarok megtanulni baszod, hanem filmet nézni!

"A szárnyam meg beakadt a WCben."

Olyan szívesen leírnám azt az orczát és lemondó fejingatást, amit Petitől kaptam erre válaszul mikor hullafáradtan nagyon szuszogva hazaértem a héten már sokadik kocsmázásból, vacsiról, cipővásárlásból, stb:

- Többet kéne pihenned.

- Dehát hogy pihenjek az irodában??

Hogy maradjunk az IT vonalon: másfél hét sikertelenség, agymenés, idegbetegség után ma a Build Successful sor a Command Promtban először „megvagy te rohadék” hangos felkiáltást váltott ki belőlem utána pedig igazi örömkönnyeket folyattam és ki kellett mennem a wc-re, hogy ne legyek feltünő (mondjuk egyébként is a hormonokra fognám, mint azt is mikor gusztustalan módon végre megmondhattam valakinek a véleményemet a faszságairól). Command Prompt, ear file, build pedig én BTKs vagyok! Jajj, néha úgy hiányzik Pisti.

Törjön le azoknak a keze, akik Word-ben enterrel (page break helyett) és space-el (tab helyett) formáznak szöveget! Utána meg csodálkoznak, hogy „dehát nem is így akartam, hogy kinézzen”.

Azokról az elvetemültekről már nem is vagyok hajlandó ítélkezni, akik Heading helyett kézzel beszámozzák a sort, majd felnagyítják a betűméretet (kis ízléssel félkövér is jöhet). Aztán meg kerek szemekkel néznek, hogy miért nem jelenik meg a tartalomjegyzékben.

Miután mindenki biztosított bennünket szűnni nem akaró vágyáról miszerint szeretne velünk csapatni a Balatonon mikor végre elkelek, már tudok nevetni azon, hogy a kiküldött meghívókon se a hely se a dátum nem érvényes már. Pedig direkt hűtőmágnesre nyomtattam, hogy nehogy elfelejtsék. 

Ha mostanában a terhességi teszt a legfőbb indok a házasságra, akkor miért nem lehet olyan menyasszonyi ruhát kapni, aminek Last minute van a hasára hímezve? (Igazából már egy viselős, nem torta jellegű ruhának is örülnék. Házhoz szállítva méretre igazítva, természetesen).

Miután túléltem a sirályokat még olyan nagyon jóízűen kárörvendően tudtam röhögni a tengerparti napsütésben, hogy vajon melyik hullafehér bőrű kolléga lesz a legjobban leégve ma. Kiderült, hogy én vagyok az, akire mindenki ujjal mutogat.

Tegnap kiderült, hogy igenis van valami, amitőt félek: a fiókáját védő sirály kibaszott közel repül el a fejed mellett sikongatva, egymás után sokszor a sziklák között.

Különben meg nagyon régen baszott fel ennyire könyvszereplő, mint a Kite Runner-ös csávó. És ez jó.

Álltunk az Ikea végében a polcok között, ahol le kell emelni a kiválasztott darabokat (az csak egy kis közjáték, hogy majdnem 6 széket hoztunk el 1 helyett, mert össze voltak fóliázva a dobozok):

- Az albérletes élet gyönyörei, hogy én még életemben nem vettem bútort. Te?

- Hát basszus, én sem.