Ma én főztem (azaz elhoztam az étteremből), úgyhogy te mosogatsz (azaz bepakolhatod a gépet). Ilyen fair szellememben éldegélünk együtt.

Rohadjon meg az összes olyan magát vállalkozónak mondó genyláda, aki az utolsó pillanatban minden addigi megegyezést felrúgva az ügyfél mozgásképtelenségét kihasználva egyszerű zsarolással próbál undorító minőséget aranyáron rásózni. Hol van már a kézfogással/áldomással köttetett üzletek kora?

Igen, esküvőt szervezünk.

Kitaláltuk továbbá azt is, hogy mi a baja a fiatal buzinak a cégnél, aki 2 koktél után ledugdossa a nyelvét mindenféle lányok torkán: ő bizony látens heteró.

Az új kégliben képesek vagyunk akár félórákra leülni a kanapéra az üvegfallal szemben és nézni a felhőket. Hiába, elszoktunk az ég közvetlen látványától az elmúlt években. És még fürdeni is lehet, rendesen kádban. „Luxus ez kisfiam, luxus”

A napjainkat a névválasztás teszi ki. A rengeteg kiválló ötlet közül kiemelkedik a „hogyan tudnánk a leginkább kibaszni vele külölnegessé tenni” kategóriában az ír nevek sokasága, mint például Dearbhaile (ejtsd Dörvla) vagy Aoife (Ífa). Ha végképp sokat rugdalózik és nem hagy aludni elmegyek szülni Dun Laoghaire-be (Dan Líri), csakhogy órákat töltsön a bürokrácia útvesztőiben a születési helye miatt.

Sosincs mázlim. Most ugye egyetlen helyzetben élvezhetném a berúgást és a cigizést, álmomban (szó szerint). De vagyok annyira béna, hogy még álmomban is lelkiismeret furdalásom van miatta és az jár a fejemben, hogy ezt nem is lett volna szabad. Pedig imádtam cigizni is, amit sose tehetek már, mert azt még én is beláttam, hogy még egy tüdőembólia nem igazán éri meg a teraszon legurított fröccsök mellé elszívott dohánytermékeket.

Most van 1 hónap átfedés a 2 albérlet között (mennyivel szebb kifejezés, mint az, hogy 2 helyre fizetünk egyértelműen feleslegesen), és felmerült, hogy akkor mikor is költözzünk át. A válasz egyértelű: mikor átkötik a UPC-t. Mindössze ennyire vagyunk a nethez kötve mi magunk is.

Nekünk nem ilyen téglalap alakú falraszerelhető TVnk van, hanem az a jó öreg kocka. Az, hogy a kép 2 oldalából hiányzik kb 5-6 centi eddig egyátalán nem zavart, úgyis a kép közepén történik a lényeg. Még jókat derültünk is, mert megtanultam sokkal gyorsabban olvasni a SkyNews alján a csíkban a híreket (hamarabb eltűnik, ugye) meghogy pl a Head labda reklámból pont a termék marad mindig le (mert a bal szélen van). De mostanában a Roland Garroson a sok művészkedő buzeráns operatőr a jól bevállt felülről mutatom a pályát nézet helyett mindenféle alteros beállításokkal kísérletezik. Konkétan nem látom Rogit szerválni csak azt ahogy berobban a képernyőre a labda. Mé’ nem jó ezeknek a régi módszer?

A vadiúj csodatelefonomat többek között (azaz pont olyan, amit akartam: kicsi, taperolós, mérsékelten okos és nem kell letöltögetni rá minden szart, már rajta van) azért is szeretem, mert 10 naponként kell tölteni, ami nálam hatalmas előny. Hiszen előfordul, hogy napokra a táskám mélyén marad lenémítva.