A 45 eurós chocolate chips cookies receptje:

1. Jön a remek ötlet, miszerint ha nem lehet puha fajtát kapni, csinaljunk mi. Nem lehet az olyan bonyolult.

2. Netről recept “keresés” (biztos mind ugyanolyan, jó lesz az első)

3. Bevásárlás, onnan kezdve, hogy tepsi, sütőpapír, meg vajon a baking soda és a baking powder az ugyanaz?  Így jön ki a 45 euró, amiből egy évre elég chocolate chips cookies lehet venni. Készen.

4. Ez a 70 deka körüli cukor nem lesz sok? Mindegy, úgyse volt só nélküli vaj.

5. A tepsi nem fér be a sütőbe.

6. Az első adag szétfolyik, de legalább az ize nagyjából ok (mondjuk annyi cukorral…).

7. A második odaég, mert azt a gémet (franciául zsem) mindenképpen meg kellett még nézni.

8. A harmadik kicsit hasonlít a recept képjén lévőhöz.

9. Szerinted elosztogassuk a homlesseknek? Én szoktam nekik kaját venni, annak örülnek.

Nem tudom mi a rosszabb, mikor 2 olyan játszik egymással, akiket nagyon szeretek vagy olyan akiket nagyon utálok. Mert szurkolni muszáj.

Szívesen venném ha valaki elirányítana valahová, ahol Los Mexicanos albumokat lehet találni.

Tegnap a konyhában az eleinte szorongó beismerés végül majdhogynem csillogó szemű egymásraborulássá változott, mikor kiderült, hogy a munkatársam is Szibériába vágyik nyaralni (és végre valaki tudta, hogy 2 vonala van a Transz-Szibériai Expressznek!), meg Bajkál tó meg Kazasztán. Mondjuk Csecsenföldre már ő is felhúzta kicsit a szemöldökét.

Megadtam magam a sorsnak és hétvégén beszereztem 3 terhesnadrágot, innentől végleges a dolog. Be kellett látnom, hogy a gomblyukba hajgumit "átmeneti" megoldás nem volt igazán esztétikus, de a végső lökést az adta mikor a gumi kirepült a lyukból, majdnem kiverte a szemem (isten áldja a szemüveget) és négykézláb kellett keresni a céges budi mögött.

Van ez az indiai munkatársam, akinek minden reggel meg kell hallgatnom telefonon, hogy mit csinált és megmondani mit fog aznap. Eleve ilyenkor én még a reggeli teámon se vagyok túl (pedig extra erős dupla esspressóról álmodozom) szóval a legjobban annak örülnék ha nem is létezne ez a szerencsétlen. Erre mostanában rászokott, hogy cseveg velem. Időjárásról, céges pletykákról, istenfaszáról. Miért nem lehet megérteni, hogy a legjobb indulattal sem vagyok egy reggeli ember? Egyedül az vigasztal, hogy telefonon nem árad a pofájából a curryszag.

Nem tudom mennyire szerencsés a Blow up the Liffey Bridges című előadásra menni ma, mikor álló nap a királynőnek kitett bombákat hatástalanították a városban.

Megnéztük (igaziból, moziban!) a The Way című opuszt, ami tulajdonképpen az El Caminoról szól. Igen, már hallottam erről, meg azt is tudom, hogy elcsépelt és már nem kúlság rajta résztvenni (el is határoztuk Petivel, hogy nem a turistáknak való El Caminot csináljuk végig gyalog, hanem az “eredeti” egy részét Pesttől Jeruzsálemig. Mostanában a Templomosokról olvas, onnan ilyen jól informált.), és nekem megnézni a filmet éppen elég is volt. Nem azért, mert lelkileg sivár vagyok és szarok a spirituális megtisztulásra és az élet nagy találkozásaira, hanem mert nekem pontosan ugyanezt az érzést nyújtja a jógatábor évente 10 nap. Vagyis 5. Vagyis mikor mennyit vesz be belőle a gyomrom.

Csütörtökön leépítés volt a cégnél, nem mondom, hogy derült égből bebaszott a villám, de azért erre nem számítottunk. Az első gondolatom az volt, hogy megnyitom az összes álláskeresős oldalt és jelentkezek. A második meg az, hogy engem senki nem fog terhesen felvenni, de ha jobban belegondolok elküldeni sem. Szóval most „kibírok”, amit egyszerűen gyűlölök. Szerintem az egyik legrosszabb mondat, ami emberrel történhet az az „addig meg kibírjuk valahogy”. Bassza már meg a világ, nem azért élünk, hogy kibírjuk!

Persze mit hisztizek, sokkal szarabb azoknak, akik úgy keltek fel, hogy „dejó nemsokára hétvége”, és úgy feküdtek le, hogy „basszus nincs munkám”.

Már a múltkor is le akartam írni, de szégyellem. Szóval olyan rossz társaságba keveredtem, ahol előbb fogy el 1 üveg kola, mint 1 üveg bor. Sőt mi több, felnőtt emberek VBK-znak (nem a vodka-bomba-kataflam).

Miért gondolják az ingatlanügynökök, hogy nekik mindet lehet? Ilyen jól pörög az albérlet? Az egyik megkérdezte telefonon, hogy hol és mit dolgozunk, majd azt mondta elbírálás után felhív ha alkalmasak leszünk. A másik meg egyszerűen nem jött el, a telefonja kikapcsolva. Innen már csak az a gáz, mert ha valamit nem kaphatok meg, akkor az nekem mindenképpen kell. Biztos, hogy ez a 2 álmaim lakása.

- Ha nem lesz dobócsokrod mi lesz az emlék a napról?

- Hát mondjuk, hogy lesz egy férjem örökbe...

A remény (én) vs. megérzés (Peti) versenyben végül Peti volt a nyerő és lányunk lesz október közepén. Már csak 1 név kell és készen is vagyunk.