Most nem tudom, hogy basszon szét az ideg szomorkodjak, hogy a világon valószínű én vagyok az egyetlen, akinek olyan megbízható cégek szórták el a csomagját, mint az Amazon és Royal Mail, meghogy lassan többet telefonálok érte, mint amennyit ér. Esetleg csapkodjam a seggem a földhöz örömömben vigadozzak, mert az évi rendes 25 szabadságomból még van 1 nap a rendszer szerint miközben most számoltam össze, hogy idén 35 napot jártam a világot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer túlóráztam 4 napot, amit később lecsúsztattam, meghogy azért számotam össze, mert reklamálni akartam, hogy 1 napot jogtalanul volt le tőlem az a gaz rendszer (de ettől most inkább lelkiismeretes munkavállalóként mégis eltekintek).

-Történt valami érdekes ma?

- Ááá semmi, csak elütött egy busz.

(Itt emeletesek vannak...)

Ilyen volt az utcánk és a házunk szombat éjjel mikor hatalmas pelyhekben 1 óra alatt lehulló kb 10 centi hó. 

Volt itt bulihuligánokkal hógolyózás, út közepén élvezkedés, főleg, hogy a hó azért itt nem volt gyakori mielőtt Írország megütötte a főnyereményt a globális felmelegedés lottón (idén nyáron 3 hétig nem esett egyfolytában és többször volt 25 fok!).

Aztán ma is pontosan ugyanilyen képet mutat az utcánk és a házunk. Vagyis csak távolról, mert mostmár nem hó van, hanem több centi vastag jégréteg mindenen. Még mindig nem divat a hó eltakarítása, de legalább annyit tanultak a tavalyi Big Freeze 2010 óta, hogy buszok és vonatok azért járhatnak.

Gyerekkoromban kevés dolgot utáltam jobban, minthogy én nem tudtam olyan kekszes fémdobozt felnyitni, amiben nem varrókészlet volt. Komoly kétségeim voltak, hogy ezeket alapvetően nem cérnatárolásra gyártyák és csak azért rajzolnak rá omlós linzert, hogy a sírásig kergessenek kisgyerekeket. Erre tegnap majdnem felcseréltem a varrókészletet tartalmazó papírzacskót egyre a számtalan kiürült fémdoboz közül, mire észbekaptam, hogy nem, nem és NEM. Keksz vagy halál. Esetleg csoki.

Mivel a Gmail nem ismeri az email címben a pontot, ezért sokmindent megtudtam nemcsak B. Jánosról (aki a netrisknél kötött kötelezőt, mérnök munkát keres a Dunántúlon, 1330-ba veszi a kilós szemes Omniát,  valamint soha nem diktálja be az óraállást a gas.hu-n, de előrelátóan beállította a figyelmeztetést) hanem arról, hogy az Allianznál úgy gondolják, hogyha visszaküldök egy pdf-et, akkor az nálam nem marad meg és emberek nem ismerik a Reply funkciót, hanem minden alkalommal beírják kézzel a címet ezzel szegény B. Jánost büntetve, aki hiába rakott már egy számot is a címébe, még mindig nem elég, hogy levelezhessen.

Vajon ő miket tudhat rólam? Megöl a kíváncsiság.

Szombaton szép kék harisnyát növesztettem és felolvasóestre lépkedtem benne. Kurvára szorított. De én még mindig jobban jártam, mint Berni, aki azt is végignézte múltkor, ahogy a Baby Jesus nevű formáció a színpadra hányta a tejet a pöformasz alatt (nem lepett meg mikor azt kérte, hogy ha ez a kultúra, akkor őt inkább ne hívjuk csajbulira legközelebb). De végülis helyreállt a világ rendje miután félittasan pornóról ordibáltunk míg észre nem vettük, hogy a szomszéd asztalnál apáca vacsorázik inkább eltántorogtunk saját életterünkbe, a kocsmába.

Vajon miért kérek a sarki kávézóban Hungarian Goulash-t gulyás helyett? Tény mondjuk, hogy kevesebb esélyem lenne, hogy megértessem a pultoslánnyal mit akarok, így viszont a furcsa mosoly értelmezhetetlen számára, melynek jelentése: engem akarsz átbaszni ezzel cicus (ettől függetlenül valószínű át is basz a visszajáróval vagy az adagokkal).

Ez a napok óta tartó kibaszott szél az (élet)erőt is kifújja belőlem.

És még olyat is szeretnék, hogy nagyonszép (régen színházbajárósnak hívtuk) ruhában kezdjem az estét és varacskosdisznó módjára fejezzem be mikor már kivilágosodott.

Szíjjel basz az ideg (széplelkeknek: forrongok a dühtől) álló nap. Oka: ismeretlen.