Nigella mióta állt rá ennyire a botoxra? Nem azért mert irígylem, hogy neki erre is fussa, hanem hozzá aztán végképp nem illik a mozdulatlan arc mikor az étel élvezetéről elmélkedik. Kb olyan, mintha David Attenborough kifejezéstelen arccal mondaná, hogy "ezek a csodáálatos tatuk, ezek az elkééépesztően szééép állatok".

Tegnap volt 2 éve, hogy Dublinba költöztünk és az első éjjel jó kis nosztalgikus sztorivá vált már azóta (aka.: olyan kibaszott szar éjszakánk még soha nem volt). Nem tudom, hogy kell-e ilyenkor összegezni vagy azt csak 1 év után stílusos.

A nap terméke a Bio kóla. Ehhez klasszikust lehet csak idézni: agyukra ment ezeknek a jólét.

Az ebédszünetben elkövetett Sodoku-versenynél nincs szánalmasabb, ami az irodában megtörténhet.

Hétvégén nagyon sokat tanultam. A Zuhanórepülés, a Bad Education, a Broken Embraces és a Csere Rudi jó filmek. De legalább a lekiismeretem tiszta, mert nem mentem el otthonról (csak úszni meg szaunázni szombaton délután).

A vidám emberek sekélyesebbek? Merthogy mostanában mindenhol azt látom, hogy azok akik “elmélyednek a dolgokban”, aki “megélnek mindent” végletekig depreszívek és besavanyodottak.

Ha az inszomnia betegség, akkor elfogadható indok reggel betelefonálni a munkahelyre, hogy nem megyek, mert végre alszok?

Új terembe mentem tornázni, de ezeknek nem kell az én pénzem! Első nap mikor csak érdeklődtem körbevezettek és mondták, hogy maradjak, amíg akarok (ingyen edzés 1), kifelé adtak egy kupont, hogy azzal legközelebb bemehetek (ingyen edzés 2), aztán tegnap be akartam fizetni a havi díjat, de mivel nem volt nálam csak kártya a banki adatok az állandó átutaláshoz nem, ezért azt mondták menjek be, majd legközelebb fizetek (ingyen edzés 3). Kértem 1 vizet, de mivel még mindig csak kártya volt nálam, ezért az ideadták ajándékba (mert ilyen jó vásárló vagyok?). Mondjuk nem is koptatom a gépeket, mert fogalmam sincs hogy kell őket használni. Most csak bennfentes és némileg unott képet vágok a futógépen (az egyetlen, amit be tudtam kapcsolni), de igaziból azt próbálom ellesni hogy mit is kéne a többin csinálni.  

Tökéletesen értjük egymást:

BaloghP: Kinézted már milyen telefont akarsz?

Julis: Jóvanaz a régi.

BaloghP: dehát már csak ritkán lehet telefonálni rajta…

Julis: Tudod én úgy vagyok a telefonvásárlással, mint te a ruhával.

BaloghP: Jóvanaz a régi.

Fel nem foghatom, hogy ebben a nőben még bízik valaki, ráadásul nem is 1 kiló kenyérről van szó, hanem a gyerekükről. Ha nagyon gyakorlonám az empátiát (nah persze) még el tudnám fogadni, hogy valaki a saját szőnyegére akarja kenni a trutymót, ami a gyerekkel együtt kijön, de miért kell, hogy ehhez ez a szerencsétlen G. Ágnes, elsőrendű vádlott asszisztáljon? Nincs senki más ebben az országban, aki mondjuk csak fele ennyi gyerek életét veszélyeztette?

Sok-sok hiszti után múlt héten végre elhatároztam, hogy mostantól nyitott leszek az univerzumra és jöhetnek a jelek, hogy hova költözzünk Ázsián belül és mikor. Én mondjuk Szingapúrt favorizálnám januártól.

Erre tegnap felajánlottak egy új állást (másik állandósult hisztim, hogy nem szeretem a mostani munkámat) a cégen belül. Én nem pont ilyen jelre vártam, legközelebb körültekintőbben fogalmazok…