Világossá vált számomra, hogy 31 és fél év, 1 üveg Jager, 3 eneriaital, kávék és cappuchinók (ezt hogy kell leírni?) nem 1 egészséges kombináció. Ráadásul az önértékelésem is csorbult a vonatozás (igen, az a vonatozás) alatt, alig győztem másnap könyveket vásárolni, hogy bizonygassam kultúr ember vagyok. 

Nem szép dolog a UPC-től azzal felbaszni az ember agyát a telefonban miközben a supportosra várunk (ha egyátalán a menürengetegükben eljutunk végre addig) a nincs internetünk problémával, hogy reklámokat sugdos a fülünkbe amiknek minden utolsó sora, hogy látogasson el weboldalunkra a www.upc.ie címen.

A tengerparton Air Franceos lopott takarón piknikelni és kagylókat gyűjteni miközben sárkányt eregetnek mások vagy gyerekeket kergetnek rendkívül idilli. Egész addig, amíg az alvó BaloghP mellől el nem kezdi zabálni a maradékot egy arrajáró kutya, valamint a gondosan válogatott kagylók nagyrészét sértett tekintetek közepette (már egész jól megy, a hatása viszont a nullával egyenlő) ki kell szórni.

Miért, miért gondolom, hogyha négyszer nyomok egy gombra, akkor majd végre negyedjére mást fog csinálni? Mondjuk ezeknél a számítógépeknél soha nem tudhatja biztosan az ember.

A hekk nem balatoni halfajta.

Tegnap találkoztam egy régen látott ismerőssel, hogy beüljünk egy krimóba. Elég hamar kiderült, miért is láttuk egymást már régen. És miért nem fogom felhívni hamarosan. Meghittnek egyátalán nem nevezhető együttlétünk (vagy 10-en voltunk) alatt 2 kérdést tudtam feltenni, az első hogy vagy-ra hosszasan ecsetelte, hogy miért fuldoklik napok óta, meg miért küzd már megint a vizesedésével. Ekkorra elértünk a kocsmáig, ahol azt hittem megvált majd a második és egyben utolsó mondatom: mit iszol? És ekkor megindult a lavina:

- Hát nem is tudom. Sört nem lehet, mert a élesztőtől puffadok, a cider is sör, azt sem. A vörösbort a gyomrom nem bírja. Tudtad, hogy a zöld teában háromszor annyi a koffein, mint a feketében? Ki van zárva mindkettő. A rövidekben sok a cukor, és a családunkban sok a cukorbeteg.

- Hát igyál baszod vizet, már nem érdekel. (hangosan kicsúszott gondolat)

- Jó, de menteset, tudod a szénsav böfögtetne egész este. Citrommal, jég nélkül, nehogy a torkgyulladást kapjak.

Hol van ilyenkor Darwin?

Lecke emberségből (vagy hülyeségből, mindenki döntse el maga):

- Mit csináltál mikor a tinédzserhorda megdobált palackokkal?

- Pénzt küldtem a hátrányos helyzetű családokkal foglalkozó alapítványnak.

Krówka. Folyós belsejű.

Levelet írni meg azért szeretek (pedig állítólag már a blog is elmaradott), mert egyrészt olyan őszinte mondatokat kapok a már tizenéves levelezőpartneriemtől, hogy nem írok többet, mert nincsen mit, másrészt a levélírás több napos elfoglaltság. Kezdődik azzal, hogy elkezdem fogalmazni gondolatban miről is akarok majd írni. Aztán a levélpapírt kell kiválasztani, szerencsére már van 2-3 bejáratott bolt, ahol papírcsodákat árulnak (merített viragos mamának, egyszínű nagyapónak, ráragasztható matricák/szalagok a csángóknak), vagy különböző piacokon lehet beszerezni képeslapokat (berlini bolhapiacon lőtt 1929-es képeslapot hazaküldeni cool). Persze az ezekhez illő borítékokat és tollakat is ki kell választani (legutóbb vastag, sötétkék, nyomott csíkos mintás papírhoz ezüst színű zselés).

Majd be lehet ülni szombat délután egy kricsmibe vagy kávézóba és amíg BlaoghP olvas elő kell venni az olvasható írást. Tényleg végig kell gondolni a mondatot az elejétől a végéig, mert nincs backspace, delete és társai. Ha 1-1 rag elíródik, akkor akár negyedóra és sok-sok korty cider is rámehet az átfogalmazásra. Persze legvégső esetben ott az átúzás, de az rendkívül csúnya. Ráadásul tudni kell mi volt az előző levelekben, mert hiába szenilisek már a nagyszülők, megvan az az előnyük, hogy ők velem ellentétben visszaolvashatják az eddigieket.

Az már csak hab a tortán, hogy miféle kifogásokat kaphatok amiért nem válaszolnak. A kedvencem: elfelejtettem már hogy kell írni!

Berlin: a szocreál és a High-tech szerelemgyereke. Imádnivaló.