Néha rendkívül, nagyon és borzasztó módon utálom az embereket. És ilyenkor még a „minnél több embert ismerek annál jobban szeretem a kutyámat” örök agyatlanság sem igaz, mert azok meg harapnak, hullik és büdös a szőrük.
Néhány pont, amitől lelki szemeim előtt bárki a kereszten végezheti:

Chips (vagy bármi) ropogtatás

Büdösen buszra szállás

Fogmosás nélkül az arcomba hajolás

Okoskodás, én mindent mindig jobban tudok és ezt nem félek hangoztatni sem hozzáállás

Pénztárnál kosárból a rohadék szatyorába pakolás, mikor legalább 10en állnak sorba mögötte

Szürcsölés, csámcsogás

Jópofizás, udvariaskodás mikor tudom, hogy ő is a pokolba kíván

Akkor is pofázás, mikor már rég javában mást csinálnék ahelyett, hogy a hülyeségét hallgatom

Létezés. Alapvetően.

Mi az, hogy freak? Szótárt használni nem ér.