Azt vettem észre, hogy nagyon nagy divat szidni 2 dolgot itt a nyugaton. Az egyik azok maguk az írek. Aláírom, hogy vannak eszméletlen furcsa, sőt megdöbbentő szokasaik, például mikor eddig soha nem látott mennyiségű hó esett, akkor egyszerűen megbénult a város, mert nem tudták mit kell vele kezdeni (jó példa, hogy az iroda előtti 3 lefagyott lépcső tetejére többszöri "csináljatok valamit, mert ebből baj lesz" felszólításra egyszerűen kinyomtattak pár papírt, hogy vigyázz csúszik, ahelyett, hogy felszórták volna sóval). Sehol nem takarították, és a tömegközlekedés egyszerűen leállt. Vagyhogy nem tudják mi az a szigetelés, esetleg, hogy pizsiben és szürke pamut melegítőben járnak az utcán. Ettől függetlenül mégiscsak ők vannak itthon, és ahogy soha nem szidja az ember a vacsit, amit vendégségben elé tesznek, úgy talán kijárna annyi tisztelet, hogy nem döngöljük őket a sárba akárhányszor kinyitjuk a szánkat. Ha ennyire rossz itt, akkor haza lehet menni, dehát erre meg rögvest jön a felelet, hogy otthon képtelenség normálisan, tisztességesen (hahahaha) élni.
Ezzel el is érkeztünk a másik örök témához, miszerint csak magyarokkal ne kezdjen az ember külföldön, mert azok csak arra várnak, hogy átverjenek, lehúzzanak és kiforgassanak abból a kis vagyonodból is. Nem tudom velem mi baj lehet, de akikkel eddig találkoztam, azokkal akarmikor be merek ülni egy sörre anélkül, hogy vigyáznom kellene a pénztárcámra, ha kérdezek tőlük, akkor megmondják hol/hogy intézzem el, sőt még vacsira is meghívnak.
Lehet tényleg nagy bajok vannak velem (attól függetlenül, hogy nem egyszer én is nagyokat tudok röhögni a sok ír faszságon).

Ma majdnem elbaszott a zebrán egy hülye picsa! Tény mondjuk, hogy a piroson mentem át (és? attól még én vagyok a gyalogos), én azért nem vettem észre, mert nem volt felkapcsolva a lámpája a rohadt fekete szekerén, ő meg azért mert sms-t írt! A rohadt kurvája, ráadasul még neki állt feljebb.

Jajj, mielőtt elfelejtem: a pénteki trainingen miután szerencsétlen ember Pavel Grabowski néven mutatkozott be egészen valószinű, hogy egy árnyalatnyival hangosabban mosolyogtam, mint az udvariasság kívánta volna. Epp ezért meg is kérdezte, hogy magyar vagy német (valami táncegyüttes) vagyok-e és a válaszra csak egy “Ismerem azt az egeret” volt a felelet. Szóval engem Grabowski tanított, ezt is megértem.

Hát lássuk csak, mit és hogyan is. Az elmúlt hónap a nagyon fasza és a tökéletes közötti határmezsgyén mozgott. Merem remélni, hogy nem az az eszméletlen mennyiségű alkohol az oka, ami a legutóbbi véreredményemet a béka segge alá taszigálta, hanem valami egészen más áll a háttérben. A minap (vagy régebben, ki a picsa tudja) beültünk teázni Emesével egy Tea Garden nevű helyre (az a földön ülős, hűűűű de nagyon keletiek vagyunk típus) és ugyanaz történt, mint régen otthon. Jöttek-mentek az emberek, kiket jobban kiket kevésbé vagy egyátalán nem ismertem. Még XiuLi is eljött, pedig neki van teája otthon.
És miután az egyiknek sikerült valami gúnyos faszságot beszólni és a többiek nevetés közben a "tipikus", "ezt vártuk" stb szavakat/mondatfoszlányokat ismételgették, végre először éreztem mióta itt vagyok, hogy újra saját magam lehetek. Már angolul is. Már itt is. Az már csak hab a tortán, hogy tudok igazán beszélgetni Blancával, és tudom, hogyha valami baja van. Azt hiszem most vagyok pontosan az otthoni és az itteni élet közti határon, még megvannak ugyanazok a kapcsolatok/barátságok/ismerősök otthon és megvannak már itt is. Próbálom ezt az időszakot minnél tovább húzni, aztán úgyis elválik, hogy ki az, aki igazán megmarad.