Életemben nem vágytam, mi több kívántam annyira a petróleumlámpát meg hogy a lyányok összesúgjanak a háta mögött, mint vasárnap az ábrahámhegyi bornapokon, ami 100 (200? 300?) méterre vagyis hallótávolságon bőven belül volt az ágyamhoz. Pedig addigra már hallottam hamisan és rettenetes kísérlettel meg Keresztes Ildikótól is egy-egy este a sulidiszkók összes slágerét. Viszont vasárnap eljött a végzet, a jó ebédhez szól a nóta összes, egy nyivákoló nő elöadasában. Én nem tudom miféle stílus ez (operett, talán), de komolyan mondom még a részegen ki visz majd haza is jobban esett volna, mint ez, hogy az utolsó idegszálamon táncolt ez a minden bizonnyal kibaszott kövér asszony.

Egy éjjel nappali (a Bagoly melletti, hogy pontos legyek), hajnal 6.
-Egy kék multit kérek.
-Nem tartunk, próbálja meg a tejboltban.

Hát perszehogy nem velem történnek ilyenek.