Hogy stílusos legyen a kilépőm, a lehúzott redőnyre az van írva augusztusban hazaköltözünk.
Ha még valaki kapcsolatot tartani szeretne ne habozzon: bakos.j@gmail.com

Peti több hétig kutatott és végül sikerült megvenni a következő projektort (sznobéknál TV helyett falra vetített több méter átmérőjű kép virít, akár 3D-ben is). Kár, hogy nem írták a használati utasításban, hogy az éjszaka is nappali világosságot csiholó fényerő, a jelentősen megnövelt képátmérő és az epilepsziás feleség nem kompatibilisek.

A mai nap csúcsa az volt (pedig még csak 4 óra lesz) (nem hajnal, csak azért mondom nehogy félreérthető legyen, 2 kisgyerekkel ez nem mindig egyértelmű), hogy visszaszereltem a mosogatógép leszakadt ajtaját, mert volt itthon a megfelelő csavarokból. Büszke vagyok, hogy tudom hogy kell felszerelni egy háztartást.

Egész sokat fejlődött a nagykövetség az elmúlt években (lám csak, én is tudok végre jót írni róluk). Míg 4 éve azzal fogadtak az ajtóban választásra menet, hogy "felesleges, úgyse ezen a pár szavazaton múlik", addig ma kikapkodták a sorból a gyerekeseket és udvariasan felkisérték őket a sor elejére, hogy ne kelljen annyit várakozni. Tisztára, mintha a nyugaton lennénk!

Mióta megjavították a bojlerünket nincs rendesen melegvíz. És ez a normalis működés (szabály, hogy nem állíthatják 60 foknál magasabbra és a zuhanyt még tovább korlátozzák 45-re, nehogy a gondolkodni képtelenek véletlenül megégessék magukat).

Mindeközben a Lyány majdnem sírásig hergelte magát mert nem tudta visszatenni a gyerekzárat a vegyszeres szekrényre miután kivette legújabb kedvencét a kisseprűt lapáttal (sokszor elgondolkozom, hogy kié lehet ez a gyerek).

Mióta Buddha baby is kilépett a fekszem, mint egy darab fa csecsemőkorszakából és kezd a személyisége megvillani, rá kellett jönnünk, hogy alapvetően különböznek egymástól a Lyánnyal. Hiába van mindkettejünknek nagy hatása a környezetükben lévő emberekre, míg a Lyány kitartó és átható tekintetétől sokszor a legszelídebb apáca is azt kívánja, hogy bár kámforrá válhatna most azonnal, addig Buddha baby minden körülöttünk állóra vigyorog és a legtöbb esetben nem marad viszonzatlanul a megszorításra kinyújtott keze sem.

Egy újabb kör Temple street után rájöttem, hogy ebben az intézményben többet jártam az elmúlt években, mint kocsmában! Szomorú.

Hiába élünk már több, mint 5 éve a hobbitok között még mindig van amivel teljesen padlóra tudnak küldeni meg tudnak lepni. Például, hogy a Youtube reklámok legnagyobb része Guinness. Már így is ezt issza mindenki, akkor minek?
Vagy mikor otthonhagytam a edzőtermes csippantómat, akkor ki kellett töltenem egy 10 kérdésből álló ívet olyan kérdésekkel, mint cím, email cím, betegségek. Hetente többször megyek (dicsekvés), beszélgetek a pultosokkal, akkkor miértmiértmiért? Miért nem lehet csak ideadni azt a kurva ajtókódot, minek ez a felesleges adminisztráció?

Mi sem jelzi kritikámat az itteni időjárásról jobban, minthogy az egyik szobában a párátlanító megy a másikban a párásító. És mind a kettőre szükség van.

Most komolyan hogy lehet egy sportágat freestyle síelésnek hívni az olimpián mikor szigorú szabályok között űzik?
A legtöbb sport itt egyébként leginkább egyszerűen félelmetes, úgy mint a szánkózás fejjel előre vagy a síugrás.

Sokszor elgondoltam, hogy írogatok ide és akkor jó ötletnek tűnt, hogy az egyik kedvenc eperlekvárom összetevője 100 grammra leosztva 60 gramm cukor, 50 gramm gyümölcs. És nekem ebben csak az tűnt fel, hogy mennyi sok benne a cukor, Peti világosított fel a számszerű összeférhetetlenségről.

De ennyi hónap után releváns ez még?
Yep, próbálkozom a visszatéréssel.

(Emesének)
Az első vívásórán meg az volt, hogy 45 percig gyakoroltuk a mini lépéseket előre-hátra, az egészen apró kardsuhintásokat meg a hátsó kéz megfelelő tartását, hogy a végén meglegyen a mozdulatban az elegancia is. Mindezt azért, hogy mikor tényleges vívásra került sor az első 10 másodpercben elfelejtsünk mindent és megvadult bikacsordaként essünk egymásnak/gyáva nyúlként rohanjunk a kard elől (én leginkább az elsőt műveltem, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2 találatot is bevittem hátra).
Végülis olcsón megúsztam, csak 1 lila foltom lett a combomon.

Évek kitartó ellenkezése után megadtam magam és meghajoltam a haladás előtt: Nokia C2-esemet egy Lumia 510-re cseréltem (vagyis ezt kaptam házassági évfordulós ajándéknak, ami külön fasza. Mármint, hogy van nekem olyan, hogy házassági évforduló). És ez valami hihetetlen jó dolog. Lehet olvasni a reflux klinika várótermében a Born to Run-t, fényképezni falmászó majdnem 2 éves Lyányt és még a telefonálás funkciót is hamar megtaláltam.
Bámulatos hol tart már a tudomány!

Már az is ironikus, hogy "nekem a Balaton a riviéra", úgyhogy azt hiszem mikor a Lyány Balatonnak hívja az erkélyre kitett kiskád vizet az már inkább a szánalmas kategória.

Csak két dolgot mondok az időjárásról:
Kiégett a fű. Itt nincsenek tisztában a locsolás intézményével.
A házunktól nem messze van Dublin egyik legszelesebb utcasarka (Macen street, hátha van aki ismeri a kódjelet), valószínűleg ezért is szervezték oda a C&A reklámfotózását, de szélgépet kellett hozniuk, hogy kellően csodálatosan lebegjen a lány haja, aki egy kecskét vezetett pórázon.