2011. szeptember 12., hétfő

Semmit nem utálok annyira itt, mint ezt a borzasztó erős szelet (na jó, jobban utálom mikor mellé még esik is és a cseppek felgyorsítva borotvaként mészárolják az arcodat a 10 fokban. Nem ne próbálj meg ilyen időben esernyőt nyitni). És áprilisban volt egy 3 hetes kis időszak, amikor a sírás kerülgetett minden nap mikor kiléptem az utcára, mert az életet veszi ki belőled. Rendesen előrehajolva komoly izommunkát kifejtve lehet csak benne haladni.
Ma megérkezett a Katia, a hurrikán.

Nincsenek megjegyzések: