Már olyan ügyes vagyok mások gondolatokkal vezérlésében, hogy elég csak rágondolni, hogy “mi a picsáért nem lehet legalább azt megvárni, hogy a kávémat megigyam” és máris a másikba (jelen esetben a főnibe) fagy a szó és némán visszagurul az asztalához. Mondjuk kiegészítő fegyverként a gyilkos pillantást is bevetettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése