Kaptam egy könyvet az egyik munkatársamtól: The Time Traveler's Wife. Ahogy elhangzott a cím vagy nagyon örömködtek a többiek, hogy jujj ez a legjobb könyv, vagy gyalázkodtak, hogy hát még ekkora szart. Nagyon meg is örültem, mert az ilyen irományokon vagy lehet habzó szájjal dühöngve fröcsögni, vagy örömkönnyekben úszva egekig magasztalni a szerzőt. Ehelyett egy teljesen átlagos szerelmi történetről van szó, amiben egyetlen említésre méltó mumentum, hogy szerencsétlen csávót ide-oda dobalja az idő. Dehát nem lineáris történetvezetésre van példa bőven, még ez sem a spanyol viasz, ráádasul a végét is borítékolni lehet: a csávót egy félresikerült időutazás során a csaj apja fogja lelőni. Hozzáteszem, hogy én is golyót eresztenék egy 40 körüli férfiemberbe, amint a kert végében meztelenül a 7 éves kislányomra vár. Nekem aztán ne magyarázzon, hogy a jövőből jött, ahol a legeslegnagyobb boldogságban él szeretett utódommal.
Valószínű azért nem hat meg a remek, mert nem vagyok épp egy romantikus lélek, nekem az időt, teret, okos nagymama tiltását legyőző örörk szerelemről ugyis mindig ez az idézet fog eszembe jutni:
"- Lőjön-mondta, a mellére tett kézzel. - Nincs
nagyobb dicsőség, mint ha a szerelméért hal meg
az ember.
Lorenzo Daza kénytelen volt oldalról nézni rá,
mint a papagájok, hogy a kifordult szemével is
lássa. Nem mondta, hanem inkább szótagonként
köpte oda neki a három szót:
- A-kur-va-a-nyád!"
2 megjegyzés:
Támogatom a véleményt :D
Cserebe lepd meg oket vmi hasonlo magyar csodaval
Megjegyzés küldése